Jób könyve, 35
1. Elihu ekkor folytatta és így szólt:
2. Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: "Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?"
3. Hisz kijelentetted: "Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?"
4. Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is.
5. Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted!
6. Ha bûnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bûnöd, mivel károsítod?
7. Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedbõl kaphatna?
8. Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed.
9. Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen,
10. de azt nem kérdezik: "Hol az én Teremtõm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon?
11. Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!"
12. Kiáltoznak, de õ nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gõgjét nézik.
13. Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törõdik a Mindenható.
14. És ha azt mondod: "Hiszen nem is lát, ügyem elõtte van, s folyvást rá várok",
15. aztán folytatod: "Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bûne nem érdekli",
16. akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.