Jób könyve, 35

1. Elihu ekkor folytatta és így szólt:

2. Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: "Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?"

3. Hisz kijelentetted: "Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?"

4. Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is.

5. Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted!

6. Ha bûnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bûnöd, mivel károsítod?

7. Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedbõl kaphatna?

8. Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed.

9. Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen,

10. de azt nem kérdezik: "Hol az én Teremtõm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon?

11. Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!"

12. Kiáltoznak, de õ nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gõgjét nézik.

13. Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törõdik a Mindenható.

14. És ha azt mondod: "Hiszen nem is lát, ügyem elõtte van, s folyvást rá várok",

15. aztán folytatod: "Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bûne nem érdekli",

16. akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.