1. ἀκούσατε οὖν βασιλεῖς καὶ σύνετε μάθετε δικασταὶ περάτων γῆς
2. ἐνωτίσασθε οἱ κρατοῦντες πλήθους καὶ γεγαυρωμένοι ἐπὶ ὄχλοις ἐθνῶν
3. ὅτι ἐδόθη παρὰ κυρίου ἡ κράτησις ὑμῖν καὶ ἡ δυναστεία παρὰ ὑψίστου ὃς ἐξετάσει ὑμῶν τὰ ἔργα καὶ τὰς βουλὰς διερευνήσει
4. ὅτι ὑπηρέται ὄντες τῆς αὐτοῦ βασιλείας οὐκ ἐκρίνατε ὀρθῶς οὐδὲ ἐφυλάξατε νόμον οὐδὲ κατὰ τὴν βουλὴν τοῦ θεοῦ ἐπορεύθητε
5. φρικτῶς καὶ ταχέως ἐπιστήσεται ὑμῖν ὅτι κρίσις ἀπότομος ἐν τοῖς ὑπερέχουσιν γίνεται
6. ὁ γὰρ ἐλάχιστος συγγνωστός ἐστιν ἐλέους δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἐτασθήσονται
7. οὐ γὰρ ὑποστελεῖται πρόσωπον ὁ πάντων δεσπότης οὐδὲ ἐντραπήσεται μέγεθος ὅτι μικρὸν καὶ μέγαν αὐτὸς ἐποίησεν ὁμοίως τε προνοεῖ περὶ πάντων
8. τοῖς δὲ κραταιοῖς ἰσχυρὰ ἐφίσταται ἔρευνα
9. πρὸς ὑμᾶς οὖν ὦ τύραννοι οἱ λόγοι μου ἵνα μάθητε σοφίαν καὶ μὴ παραπέσητε
10. οἱ γὰρ φυλάξαντες ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ εὑρήσουσιν ἀπολογίαν
11. ἐπιθυμήσατε οὖν τῶν λόγων μου ποθήσατε καὶ παιδευθήσεσθε
12. λαμπρὰ καὶ ἀμάραντός ἐστιν ἡ σοφία καὶ εὐχερῶς θεωρεῖται ὑπὸ τῶν ἀγαπώντων αὐτὴν καὶ εὑρίσκεται ὑπὸ τῶν ζητούντων αὐτήν
13. φθάνει τοὺς ἐπιθυμοῦντας προγνωσθῆναι
14. ὁ ὀρθρίσας πρὸς αὐτὴν οὐ κοπιάσει πάρεδρον γὰρ εὑρήσει τῶν πυλῶν αὐτοῦ
15. τὸ γὰρ ἐνθυμηθῆναι περὶ αὐτῆς φρονήσεως τελειότης καὶ ὁ ἀγρυπνήσας δι’ αὐτὴν ταχέως ἀμέριμνος ἔσται
16. ὅτι τοὺς ἀξίους αὐτῆς αὐτὴ περιέρχεται ζητοῦσα καὶ ἐν ταῖς τρίβοις φαντάζεται αὐτοῖς εὐμενῶς καὶ ἐν πάσῃ ἐπινοίᾳ ὑπαντᾷ αὐτοῖς
17. ἀρχὴ γὰρ αὐτῆς ἡ ἀληθεστάτη παιδείας ἐπιθυμία φροντὶς δὲ παιδείας ἀγάπη
18. ἀγάπη δὲ τήρησις νόμων αὐτῆς προσοχὴ δὲ νόμων βεβαίωσις ἀφθαρσίας
19. ἀφθαρσία δὲ ἐγγὺς εἶναι ποιεῖ θεοῦ
20. ἐπιθυμία ἄρα σοφίας ἀνάγει ἐπὶ βασιλείαν
21. εἰ οὖν ἥδεσθε ἐπὶ θρόνοις καὶ σκήπτροις τύραννοι λαῶν τιμήσατε σοφίαν ἵνα εἰς τὸν αἰῶνα βασιλεύσητε
22. τί δέ ἐστιν σοφία καὶ πῶς ἐγένετο ἀπαγγελῶ καὶ οὐκ ἀποκρύψω ὑμῖν μυστήρια ἀλλὰ ἀπ’ ἀρχῆς γενέσεως ἐξιχνιάσω καὶ θήσω εἰς τὸ ἐμφανὲς τὴν γνῶσιν αὐτῆς καὶ οὐ μὴ παροδεύσω τὴν ἀλήθειαν
23. οὔτε μὴν φθόνῳ τετηκότι συνοδεύσω ὅτι οὗτος οὐ κοινωνήσει σοφίᾳ
24. πλῆθος δὲ σοφῶν σωτηρία κόσμου καὶ βασιλεὺς φρόνιμος εὐστάθεια δήμου
25. ὥστε παιδεύεσθε τοῖς ῥήμασίν μου καὶ ὠφεληθήσεσθε
Lábjegyzetek:
6:1-3 - A bölcsességre való felhívás az uralkodóknak és a vezetőknek szól, kiemelve a hatalommal járó erkölcsi felelősséget. Ez az üzenet hangsúlyozza, hogy az igazi bölcsességnek kell irányítania a vezetők döntéseit (lásd még Jakab 1:5 és Példabeszédek 29:2).
6:4-6 - A bölcsességet egy kincshez hasonlítják, és hangsúlyozzák a keresés fontosságát. A bölcsesség örök értéke nagyobb minden anyagi gazdagságnál, mivel elengedhetetlen az igazlelkű és teljes élethez (lásd még Példabeszédek 3:13-15 és Prédikátor 2:26).
6:7-9 - A gonoszokat figyelmeztetik az elítélésre, amivel szembe kell nézniük a bölcsesség elutasítása miatt. Az erkölcsi felelősség központi téma, amely megmutatja, hogy a bölcsesség figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel jár (lásd még Ezékiel 33:11 és Róma 1:20-21).
6:10-12 - A bölcsességet olyan szellemként írják le, amely egyesül az igazakkal. Ez az egyesülés azt bizonyítja, hogy a bölcsesség nem csupán egy fogalom, hanem aktív jelenlét, amely irányítja és megvédi az igazakat döntéseikben (lásd még János 14:26 és Róma 8:14).
6:13-16 - Azok, akik őszintén keresik, bölcsességet és örömet találnak. A bölcsesség ígérete azoknak, akik ezt keresik, mindenkit arra ösztönöz, hogy a tudásnak és a szellemi törekvéseknek szentelje magát (lásd még Példabeszédek 8:17 és Máté 7:7).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 6:
A Bölcsesség 6. fejezete az uralkodókat szólítja meg, bölcsességre buzdítva őket. Milyen felelősségük van a vezetőknek Isten előtt? Ez az éles szöveg figyelmezteti a hatalmasokat a tetteik feletti isteni ítéletre. A fejezet hangsúlyozza, hogy a hatalom Istentől származik, és tisztességesen kell gyakorolni. A Bölcsesség 6 mindenkit arra hív, hogy keresse a bölcsességet, és megígéri, hogy felfedi magát azok előtt, akik őszintén vágynak rá. Fedezzen fel velünk öt bibliai részt, amelyek a fejezet kulcsfontosságú témáihoz kapcsolódnak, mint a bölcs vezetés és a bölcsességre való törekvés.
Példabeszédek 8:15-16: "Általam uralkodnak a királyok és kormányoznak a fejedelmek, általam kormányoznak a nemesek, a föld minden bíráját." - Ez a vers a 6. Bölcsesség témáját visszhangozza az uralkodók felelősségéről és a tekintély isteni eredetéről.
Róma 13:1: "Mindenkinek alá kell vetnie magát a kormányzati hatóságoknak, mivel nincs olyan hatalom, amely ne Istentől származik; a létező hatóságokat ő hozta létre." - Pál a 6. Bölcsesség gondolatait tükrözi a tekintély isteni eredetéről és az uralkodók felelősségéről.
Jakab 3:1: "Testvéreim, ne legyetek közületek túl sokan tanítók, mert tudjátok, hogy mi, akik tanítunk, szigorúbban fognak megítélni." - Ez a vers összecseng a 6. Bölcsesség figyelmeztetésével a hatalmasoknak a legkeményebb ítéletről, amellyel szembe kell nézniük.
1Péter 2:13-14: "Az Úr kedvéért engedelmeskedjetek minden, az emberek között felállított hatalomnak; akár a királynak, mint legfőbb tekintélynek, akár az uralkodóknak, akiket ő küld, hogy megbüntesse a rosszat, és tisztelje a jót cselekvőket." - Pedro megerősíti a 6. bölcsességben jelenlévő gondolatot a hatóságok felelősségéről és a nekik való alávetés szükségességéről.
Kolossé 4:1: "Uraim, gondoskodjatok szolgáitokról az igazságos és helyes dolgokkal, tudván, hogy nektek is van Uratok a mennyben." - Ez a vers a 6. Bölcsesség témáját tükrözi, amely a hatalmasok felelősségéről és a felsőbb hatalommal szembeni elszámoltathatóságról szól.
FAQ:
Mit tanít a bölcsesség a királyok uralmáról?
A bölcsesség azt tanítja, hogy a királyoknak igazságosan kell uralkodniuk, hogy uralmuk szilárd legyen. A bölcsesség az igazságos és kiegyensúlyozott kormányzás kulcsa. (Bölcsesség 6:1-3)
Hogyan írható le a bölcsesség a vezetőkkel kapcsolatban?
A bölcsesség elengedhetetlen a vezetők számára, mert enélkül kormányuk hibás és igazságtalan lesz. Belátást és irányt ad a méltányos kormányzáshoz. (Bölcsesség 6:4-7)
Mi történik azokkal az uralkodókkal, akik nem keresik a bölcsességet?
Azok, akik bölcsesség nélkül uralkodnak, tévedésre és pusztulásra vannak ítélve, mert a bölcsesség egyedül képes fenntartani a kormányt és az igazságosságot. (Bölcsesség 6:8-11)
Mi a bölcsesség szerepe a világ teremtésében?
A bölcsesség alapvető szerepet játszik a világ létrejöttében, segít rendezni mindent, és harmóniát hoz az univerzumba. (Bölcsesség 6:12-13)
Hogyan hoz a bölcsesség világosságot és világosságot az emberek szívébe?
A bölcsesség megvilágosítja az emberek elméjét és szívét, képessé téve őket arra, hogy felismerjék az igazságot és az isteni igazságosság szerint éljenek. (Bölcsesség 6:14-16)
