1. κρείσσων ἀτεκνία μετὰ ἀρετῆς ἀθανασία γάρ ἐστιν ἐν μνήμῃ αὐτῆς ὅτι καὶ παρὰ θεῷ γινώσκεται καὶ παρὰ ἀνθρώποις
2. παροῦσάν τε μιμοῦνται αὐτὴν καὶ ποθοῦσιν ἀπελθοῦσαν καὶ ἐν τῷ αἰῶνι στεφανηφοροῦσα πομπεύει τὸν τῶν ἀμιάντων ἄθλων ἀγῶνα νικήσασα
3. πολύγονον δὲ ἀσεβῶν πλῆθος οὐ χρησιμεύσει καὶ ἐκ νόθων μοσχευμάτων οὐ δώσει ῥίζαν εἰς βάθος οὐδὲ ἀσφαλῆ βάσιν ἑδράσει
4. κἂν γὰρ ἐν κλάδοις πρὸς καιρὸν ἀναθάλῃ ἐπισφαλῶς βεβηκότα ὑπὸ ἀνέμου σαλευθήσεται καὶ ὑπὸ βίας ἀνέμων ἐκριζωθήσεται
5. περικλασθήσονται κλῶνες ἀτέλεστοι καὶ ὁ καρπὸς αὐτῶν ἄχρηστος ἄωρος εἰς βρῶσιν καὶ εἰς οὐθὲν ἐπιτήδειος
6. ἐκ γὰρ ἀνόμων ὕπνων τέκνα γεννώμενα μάρτυρές εἰσιν πονηρίας κατὰ γονέων ἐν ἐξετασμῷ αὐτῶν
7. δίκαιος δὲ ἐὰν φθάσῃ τελευτῆσαι ἐν ἀναπαύσει ἔσται
8. γῆρας γὰρ τίμιον οὐ τὸ πολυχρόνιον οὐδὲ ἀριθμῷ ἐτῶν μεμέτρηται
9. πολιὰ δέ ἐστιν φρόνησις ἀνθρώποις καὶ ἡλικία γήρως βίος ἀκηλίδωτος
10. εὐάρεστος θεῷ γενόμενος ἠγαπήθη καὶ ζῶν μεταξὺ ἁμαρτωλῶν μετετέθη
11. ἡρπάγη μὴ κακία ἀλλάξῃ σύνεσιν αὐτοῦ ἢ δόλος ἀπατήσῃ ψυχὴν αὐτοῦ
12. βασκανία γὰρ φαυλότητος ἀμαυροῖ τὰ καλά καὶ ῥεμβασμὸς ἐπιθυμίας μεταλλεύει νοῦν ἄκακον
13. τελειωθεὶς ἐν ὀλίγῳ ἐπλήρωσεν χρόνους μακρούς
14. ἀρεστὴ γὰρ ἦν κυρίῳ ἡ ψυχὴ αὐτοῦ διὰ τοῦτο ἔσπευσεν ἐκ μέσου πονηρίας οἱ δὲ λαοὶ ἰδόντες καὶ μὴ νοήσαντες μηδὲ θέντες ἐπὶ διανοίᾳ τὸ τοιοῦτο
15. ὅτι χάρις καὶ ἔλεος ἐν τοῖς ἐκλεκτοῖς αὐτοῦ καὶ ἐπισκοπὴ ἐν τοῖς ὁσίοις αὐτοῦ
16. κατακρινεῖ δὲ δίκαιος καμὼν τοὺς ζῶντας ἀσεβεῖς καὶ νεότης τελεσθεῖσα ταχέως πολυετὲς γῆρας ἀδίκου
17. ὄψονται γὰρ τελευτὴν σοφοῦ καὶ οὐ νοήσουσιν τί ἐβουλεύσατο περὶ αὐτοῦ καὶ εἰς τί ἠσφαλίσατο αὐτὸν ὁ κύριος
18. ὄψονται καὶ ἐξουθενήσουσιν αὐτοὺς δὲ ὁ κύριος ἐκγελάσεται
19. καὶ ἔσονται μετὰ τοῦτο εἰς πτῶμα ἄτιμον καὶ εἰς ὕβριν ἐν νεκροῖς δι’ αἰῶνος ὅτι ῥήξει αὐτοὺς ἀφώνους πρηνεῖς καὶ σαλεύσει αὐτοὺς ἐκ θεμελίων καὶ ἕως ἐσχάτου χερσωθήσονται καὶ ἔσονται ἐν ὀδύνῃ καὶ ἡ μνήμη αὐτῶν ἀπολεῖται
20. ἐλεύσονται ἐν συλλογισμῷ ἁμαρτημάτων αὐτῶν δειλοί καὶ ἐλέγξει αὐτοὺς ἐξ ἐναντίας τὰ ἀνομήματα αὐτῶν
Lábjegyzetek:
4:1-3 - A bölcsesség értékesebb, mint a gazdagság és a szépség. A szerző hangsúlyozza az igazlelkű és erényes élet fontosságát, ahol az igazi gazdagság a bölcsességben lakozik (lásd még Példabeszédek 8:10-11 és Prédikátor 21:11-12).
4:4-6 - Az igazakat Isten értékeli és szereti, még ha rövid is az életük. Az a felismerés, hogy Isten értékeli az igaz életet, a remény és a vigasztalás üzenete azoknak, akik az igazságot keresik (lásd még Zsolt 116:15 és Lukács 12:6-7).
4:7-10 - A szerző hangsúlyozza, hogy az igazak halála átmenet az örökkévalóságba, nem pedig vég. Az a nézet, hogy Isten törődik igazaival, még a halálban is, vigasztalás és bizonyosság forrása (lásd még 2 Korinthus 5:1 és Filippi 1:21-23).
4:11-14 - Az igazak élete tanúbizonyság a gonoszokról, akik felismerik az igazak erényét, de gyakran szembeszállnak velük. Ez kiemeli az igazságosság és a gonoszság közötti ellentétet, valamint az egyes döntéseket (lásd még Zsoltárok 37:32-33 és János 15:18-19).
4:15-17 - A szerző hangsúlyozza, hogy a bölcsesség békéhez és élethez, míg a gonoszság romláshoz vezet. Ez a választás alapvető az emberi tapasztalat és a lelki élet szempontjából (lásd még Példabeszédek 3:1-2 és Róma 6:21-23).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 4:
A Bölcsesség 4. fejezete az erényt ünnepli a hosszú életnél. Hogyan tekint Isten a jól megélt életre? Ez a mély szöveg szembeállítja a rövid, de erényes életet a hosszú, istentelen léttel. A fejezet azt tanítja, hogy a lelki érettség nem az életkortól, hanem az igazságosságtól függ. A 4. Bölcsesség az igazak korai halálának misztériumával is foglalkozik, felfedi az isteni védelmet ebben a cselekedetben. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak e fejezet erőteljes témáival az élet valódi értékéről.
Máté 19:14: "De Jézus ezt mondta: Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzák őket; mert a mennyek országa a hozzájuk hasonlóké." - Kiegészíti a Bölcsesség 4:1 versét az erény szépségéről.
2Korinthus 6:9: "Ismeretlenek vagyunk, de jól ismertek; halottnak hittük, de íme, élünk; megverték, de nem ölték meg;" - A Bölcsesség 4:7 témáját visszhangozza arról, hogy az igazak, bár fiatalon halnak meg, megnyugvást találnak.
Zsidók 12:23: "Az elsőszülöttek gyülekezetébe, akiknek a neve fel van írva a mennyben. Istenhez, minden ember bírájához jöttél, a tökéletessé tett igazak szellemeihez," - A Bölcsesség 4:10-11-hez kapcsolódik, hogy Isten hogyan távolítja el az igazakat a gonosz jelenlétéből.
Ésaiás 57:1: "Az igaz elvész, és senki sem törődik vele; a jámbor embereket elviszik, és senki sem érti, hogy az igaz embert azért veszik el, hogy megszabadítsa a gonosztól." - A Bölcsesség 4:14 témáját tükrözi az igazak korai haláláról.
Lukács 16:23-24: "Hádészben, ahol kínozták, felnézett, és meglátta a távolban Ábrahámot, oldalán Lázárral. Aztán így szólt hozzá: „Ábrahám atyám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa be az ujja hegyét vízbe, és hűtse le a nyelvemet, mert nagyon szenvedek ebben a tűzben”." - Kapcsolódik a Bölcsesség 4:19-20-hoz a gonoszok végső sorsáról.
FAQ:
Mit tanít a bölcsesség az igazak életéről és haláláról?
A bölcsesség azt tanítja, hogy az igazak élete örök, és haláluk megkönnyebbülés a földi megpróbáltatások alól. (Bölcsesség 4:7-9)
Hogyan írja le a bölcsesség az igazak boldogságát?
A bölcsesség úgy írja le az igazak boldogságát, mint Isten jutalmát, ahol elnyeri az igazi békét és örömet. (Bölcsesség 4:1-3)
Mit mond a bölcsesség a gonoszok sorsáról?
A bölcsesség arra figyelmeztet, hogy a gonoszok el fognak pusztulni gonoszságuk miatt, és a lelki élettel kapcsolatos tudatlanságuk elítéli őket. (Bölcsesség 4:19)
Mit jelent az, hogy az igazak „Isten utánzói”?
Az igazak utánozzák Istent azáltal, hogy bölcsessége szerint élnek, jót tesznek, igazságosak és szeretik felebarátjukat. (Bölcsesség 4:14-15)
Mi a különbség az igazak és a gonoszok bölcsessége között?
Az igazak bölcsessége Istentől származik, és az örök élet, míg a gonoszok bölcsessége hiábavaló és lelki halálhoz vezet. (Bölcsesség 4:16-18)
