1. μεγάλαι γάρ σου αἱ κρίσεις καὶ δυσδιήγητοι διὰ τοῦτο ἀπαίδευτοι ψυχαὶ ἐπλανήθησαν
2. ὑπειληφότες γὰρ καταδυναστεύειν ἔθνος ἅγιον ἄνομοι δέσμιοι σκότους καὶ μακρᾶς πεδῆται νυκτὸς κατακλεισθέντες ὀρόφοις φυγάδες τῆς αἰωνίου προνοίας ἔκειντο
3. λανθάνειν γὰρ νομίζοντες ἐπὶ κρυφαίοις ἁμαρτήμασιν ἀφεγγεῖ λήθης παρακαλύμματι ἐσκορπίσθησαν θαμβούμενοι δεινῶς καὶ ἰνδάλμασιν ἐκταρασσόμενοι
4. οὐδὲ γὰρ ὁ κατέχων αὐτοὺς μυχὸς ἀφόβους διεφύλαττεν ἦχοι δ’ ἐκταράσσοντες αὐτοὺς περιεκόμπουν καὶ φάσματα ἀμειδήτοις κατηφῆ προσώποις ἐνεφανίζετο
5. καὶ πυρὸς μὲν οὐδεμία βία κατίσχυεν φωτίζειν οὔτε ἄστρων ἔκλαμπροι φλόγες καταυγάζειν ὑπέμενον τὴν στυγνὴν ἐκείνην νύκτα
6. διεφαίνετο δ’ αὐτοῖς μόνον αὐτομάτη πυρὰ φόβου πλήρης ἐκδειματούμενοι δὲ τῆς μὴ θεωρουμένης ἐκείνης ὄψεως ἡγοῦντο χείρω τὰ βλεπόμενα
7. μαγικῆς δὲ ἐμπαίγματα κατέκειτο τέχνης καὶ τῆς ἐπὶ φρονήσει ἀλαζονείας ἔλεγχος ἐφύβριστος
8. οἱ γὰρ ὑπισχνούμενοι δείματα καὶ ταραχὰς ἀπελαύνειν ψυχῆς νοσούσης οὗτοι καταγέλαστον εὐλάβειαν ἐνόσουν
9. καὶ γὰρ εἰ μηδὲν αὐτοὺς ταραχῶδες ἐφόβει κνωδάλων παρόδοις καὶ ἑρπετῶν συριγμοῖς ἐκσεσοβημένοι διώλλυντο ἔντρομοι καὶ τὸν μηδαμόθεν φευκτὸν ἀέρα προσιδεῖν ἀρνούμενοι
10. δειλὸν γὰρ ἰδίῳ πονηρία μάρτυρι καταδικαζομένη ἀεὶ δὲ προσείληφεν τὰ χαλεπὰ συνεχομένη τῇ συνειδήσει
11. οὐθὲν γάρ ἐστιν φόβος εἰ μὴ προδοσία τῶν ἀπὸ λογισμοῦ βοηθημάτων
12. ἔνδοθεν δὲ οὖσα ἥττων ἡ προσδοκία πλείονα λογίζεται τὴν ἄγνοιαν τῆς παρεχούσης τὴν βάσανον αἰτίας
13. οἱ δὲ τὴν ἀδύνατον ὄντως νύκτα καὶ ἐξ ἀδυνάτου ᾅδου μυχῶν ἐπελθοῦσαν τὸν αὐτὸν ὕπνον κοιμώμενοι
14. τὰ μὲν τέρασιν ἠλαύνοντο φαντασμάτων τὰ δὲ τῆς ψυχῆς παρελύοντο προδοσίᾳ αἰφνίδιος γὰρ αὐτοῖς καὶ ἀπροσδόκητος φόβος ἐπεχύθη
15. εἶθ’ οὕτως ὃς δή ποτ’ οὖν ἦν ἐκεῖ καταπίπτων ἐφρουρεῖτο εἰς τὴν ἀσίδηρον εἱρκτὴν κατακλεισθείς
16. εἴ τε γὰρ γεωργὸς ἦν τις ἢ ποιμὴν ἢ τῶν κατ’ ἐρημίαν ἐργάτης μόχθων προλημφθεὶς τὴν δυσάλυκτον ἔμενεν ἀνάγκην μιᾷ γὰρ ἁλύσει σκότους πάντες ἐδέθησαν
17. εἴ τε πνεῦμα συρίζον ἢ περὶ ἀμφιλαφεῖς κλάδους ὀρνέων ἦχος εὐμελὴς ἢ ῥυθμὸς ὕδατος πορευομένου βίᾳ ἢ κτύπος ἀπηνὴς καταρριπτομένων πετρῶν
18. ἢ σκιρτώντων ζῴων δρόμος ἀθεώρητος ἢ ὠρυομένων ἀπηνεστάτων θηρίων φωνὴ ἢ ἀντανακλωμένη ἐκ κοιλότητος ὀρέων ἠχώ παρέλυεν αὐτοὺς ἐκφοβοῦντα
19. ὅλος γὰρ ὁ κόσμος λαμπρῷ κατελάμπετο φωτὶ καὶ ἀνεμποδίστοις συνείχετο ἔργοις
20. μόνοις δὲ ἐκείνοις ἐπετέτατο βαρεῖα νὺξ εἰκὼν τοῦ μέλλοντος αὐτοὺς διαδέχεσθαι σκότους ἑαυτοῖς δὲ ἦσαν βαρύτεροι σκότους
Lábjegyzetek:
17:1-2 - A csapások idején az egyiptomiakra küldött sötétséget isteni büntetésként írják le. Azokat, akik átadták magukat a gonosznak, saját lelkük sötétsége gyötri. A fizikai fény hiánya a lelki megvilágosodás hiányát tükrözi (lásd még 2 Mózes 10:21-23 és Zsolt 105:28).
17:3-4 - Az egyiptomiak által tapasztalt heves félelem felfedi a gonoszok gyengeségét Isten hatalma előtt. Lelkiismeretük gyötri őket, ami azt mutatja, hogy Isten igazságossága nem kerülhető meg (lásd még 5Móz 28:65-67 és Ésaiás 13:7-8).
17:5-6 - Még a tűz, amelynek világítania kellene, képtelen eloszlatni az Isten által küldött sötétséget. Ez szemlélteti az emberi erők tehetetlenségét az isteni akarattal szemben és Isten abszolút uralmát a teremtés felett (lásd még Zsolt 139:11-12 és János 1:5).
17:9-10 - A saját képzeletüktől megrémült gonoszok félelemmel és szorongással néznek szembe. Ez a bűntudat és a belső ítélet erejét tükrözi, amely már a végső ítélet előtt marja a bűnösöket (lásd még Ézsaiás 57:20-21 és Róma 2:15).
17:14-15 - A csapások az isteni igazságosság megnyilvánulásai azok ellen, akik elutasítják az igazságot. A félelem saját lelkiismeretük foglyaivá teszi őket, és felfedi, hogy Isten nélkül nincs igazi béke vagy szabadság (lásd még Példabeszédek 28:1 és Jelenések 6:15-17).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 17:
A Bölcsesség 17. fejezete leírja azt a sötétséget, amely Egyiptomra borult. Hogyan használja Isten a sötétséget az ítélkezéshez? Ez az élénk szöveg azt a pszichológiai terrort ábrázolja, amelyet az egyiptomiak tapasztaltak a kilencedik pestisjárvány idején. A fejezet szembeállítja Egyiptom nyomasztó sötétségét az Izrael által élvezett világossággal. A 17. Bölcsesség feltárja, hogy a gonoszokat maga a lelkiismeret hogyan ítéli el isteni ítéletben. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek a fejezet spirituális témáihoz kapcsolódnak a bűn és az isteni igazságosság következményeiről.
2Móz 10:21-23: "Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és sötétség borítja Egyiptomot, érezhető sötétség. Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség volt egész Egyiptomban. Senki nem láthatott senkit, és nem hagyta el azt a helyet, ahol volt. Az izraelitáknak azonban ott volt a fényük, ahol éltek." - Ez a rész leírja a sötétség csapását Egyiptomban, egy történelmi eseményt, amelyet a 17. Bölcsesség allegorikusan értelmez.
János 3:19-20: "Ez az ítélet: a világosság eljött a világba, de az emberek a sötétséget szerették, és nem a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, mert fél, hogy tettei nyilvánvalóvá lesznek." - Jézus a 17. bölcsességhez hasonló módon használja a világosság és a sötétség metaforáját, szembeállítva az isteni bölcsességet az emberi ostobasággal.
Róma 1:21-22: "Mert miután megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem hálát adtak neki, hanem gondolataik hiábavalóvá lettek, és balgatag szívük elsötétült. Bölcsnek vallva magukat, megőrültek." - Pál leírja, hogy az isteni bölcsesség elutasítása hogyan vezet lelki sötétséghez, amely téma a 17. bölcsességben is jelen van.
Zsoltárok 91:5-6: "Nem félsz az éjszakai rettegéstől, sem a nappal repkedő nyíltól, sem a sötétben lesújtó járványtól, sem a délben pusztító pestistől." - Ez a zsoltár az éjszakai rettegésekkel szembeni isteni védelemről beszél, visszhangozva a 17. bölcsesség témáit a sötétségben való félelemről.
1János 1:5-6: "Ez az üzenet, amit tőle hallottunk és továbbítottunk nektek: Isten világosság; benne egyáltalán nincs sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségünk van vele, de sötétségben járunk, hazudunk, és nem gyakoroljuk az igazságot." - János a 17. Bölcsességhez hasonló módon használja a világosság és a sötétség metaforáját, szembeállítva az Istenben való életet a nélküle való élettel.
FAQ:
Mit tanultak az egyiptomiak Isten hatalmáról a Bölcsesség 17-ben?
Az egyiptomiak megtapasztalták Isten szörnyű büntetéseit, amelyek megmutatták hatalmát és igazságosságát népe ellenségeinek megbüntetésében. (Bölcsesség 17:1-4)
Hogyan kerítette hatalmába a félelem az egyiptomiakat a Bölcsesség 17-ben?
Az istenfélelem hatalmába kerítette az egyiptomiakat, mert tudták, hogy megbüntetik őket Isten népe iránti arroganciájuk miatt. (Bölcsesség 17:3-4)
Mi az ellentét az igazak és a gonoszok között a Bölcsesség 17-ben?
Az igazak megtapasztalták Isten védelmét, míg a gonoszok szenvedték gonoszságuk következményeit. (Bölcsesség 17:10-11)
Hogyan nyilvánul meg Isten bölcsessége az egyiptomiak büntetésében a 17. bölcsességben?
Isten bölcsessége abban nyilvánul meg, hogy igazságosan és bűneikkel arányosan megbünteti az egyiptomiakat, bemutatva a gonosz feletti uralmát. (Bölcsesség 17:8-14)
Mit tanulhatunk meg Isten igazságosságáról a 17. bölcsességből?
Isten igazságossága tökéletes, és tisztességesen és részrehajlás nélkül bünteti meg a gonoszt, tanítási és helyreigazítási szándékkal. (Bölcsesség 17:15-16)
