1. σὺ δέ ὁ θεὸς ἡμῶν χρηστὸς καὶ ἀληθής μακρόθυμος καὶ ἐλέει διοικῶν τὰ πάντα
2. καὶ γὰρ ἐὰν ἁμάρτωμεν σοί ἐσμεν εἰδότες σου τὸ κράτος οὐχ ἁμαρτησόμεθα δέ εἰδότες ὅτι σοὶ λελογίσμεθα
3. τὸ γὰρ ἐπίστασθαί σε ὁλόκληρος δικαιοσύνη καὶ εἰδέναι σου τὸ κράτος ῥίζα ἀθανασίας
4. οὔτε γὰρ ἐπλάνησεν ἡμᾶς ἀνθρώπων κακότεχνος ἐπίνοια οὐδὲ σκιαγράφων πόνος ἄκαρπος εἶδος σπιλωθὲν χρώμασιν διηλλαγμένοις
5. ὧν ὄψις ἄφροσιν εἰς ὄρεξιν ἔρχεται ποθεῖ τε νεκρᾶς εἰκόνος εἶδος ἄπνουν
6. κακῶν ἐρασταὶ ἄξιοί τε τοιούτων ἐλπίδων καὶ οἱ δρῶντες καὶ οἱ ποθοῦντες καὶ οἱ σεβόμενοι
7. καὶ γὰρ κεραμεὺς ἁπαλὴν γῆν θλίβων ἐπίμοχθον πλάσσει πρὸς ὑπηρεσίαν ἡμῶν ἓν ἕκαστον ἀλλ’ ἐκ τοῦ αὐτοῦ πηλοῦ ἀνεπλάσατο τά τε τῶν καθαρῶν ἔργων δοῦλα σκεύη τά τε ἐναντία πάντα ὁμοίως τούτων δὲ ἑτέρου τίς ἑκάστου ἐστὶν ἡ χρῆσις κριτὴς ὁ πηλουργός
8. καὶ κακόμοχθος θεὸν μάταιον ἐκ τοῦ αὐτοῦ πλάσσει πηλοῦ ὃς πρὸ μικροῦ ἐκ γῆς γενηθεὶς μετ’ ὀλίγον πορεύεται ἐξ ἧς ἐλήμφθη τὸ τῆς ψυχῆς ἀπαιτηθεὶς χρέος
9. ἀλλ’ ἔστιν αὐτῷ φροντὶς οὐχ ὅτι μέλλει κάμνειν οὐδ’ ὅτι βραχυτελῆ βίον ἔχει ἀλλ’ ἀντερείδεται μὲν χρυσουργοῖς καὶ ἀργυροχόοις χαλκοπλάστας τε μιμεῖται καὶ δόξαν ἡγεῖται ὅτι κίβδηλα πλάσσει
10. σποδὸς ἡ καρδία αὐτοῦ καὶ γῆς εὐτελεστέρα ἡ ἐλπὶς αὐτοῦ πηλοῦ τε ἀτιμότερος ὁ βίος αὐτοῦ
11. ὅτι ἠγνόησεν τὸν πλάσαντα αὐτὸν καὶ τὸν ἐμπνεύσαντα αὐτῷ ψυχὴν ἐνεργοῦσαν καὶ ἐμφυσήσαντα πνεῦμα ζωτικόν
12. ἀλλ’ ἐλογίσαντο παίγνιον εἶναι τὴν ζωὴν ἡμῶν καὶ τὸν βίον πανηγυρισμὸν ἐπικερδῆ δεῖν γάρ φησιν ὅθεν δή κἂν ἐκ κακοῦ πορίζειν
13. οὗτος γὰρ παρὰ πάντας οἶδεν ὅτι ἁμαρτάνει ὕλης γεώδους εὔθραυστα σκεύη καὶ γλυπτὰ δημιουργῶν
14. πάντες δὲ ἀφρονέστατοι καὶ τάλανες ὑπὲρ ψυχὴν νηπίου οἱ ἐχθροὶ τοῦ λαοῦ σου καταδυναστεύσαντες αὐτόν
15. ὅτι καὶ πάντα τὰ εἴδωλα τῶν ἐθνῶν ἐλογίσαντο θεούς οἷς οὔτε ὀμμάτων χρῆσις εἰς ὅρασιν οὔτε ῥῖνες εἰς συνολκὴν ἀέρος οὔτε ὦτα ἀκούειν οὔτε δάκτυλοι χειρῶν εἰς ψηλάφησιν καὶ οἱ πόδες αὐτῶν ἀργοὶ πρὸς ἐπίβασιν
16. ἄνθρωπος γὰρ ἐποίησεν αὐτούς καὶ τὸ πνεῦμα δεδανεισμένος ἔπλασεν αὐτούς οὐδεὶς γὰρ αὐτῷ ὅμοιον ἄνθρωπος ἰσχύει πλάσαι θεόν
17. θνητὸς δὲ ὢν νεκρὸν ἐργάζεται χερσὶν ἀνόμοις κρείττων γάρ ἐστιν τῶν σεβασμάτων αὐτοῦ ὧν αὐτὸς μὲν ἔζησεν ἐκεῖνα δὲ οὐδέποτε
18. καὶ τὰ ζῷα δὲ τὰ ἔχθιστα σέβονται ἀνοίᾳ γὰρ συγκρινόμενα τῶν ἄλλων ἐστὶ χείρονα
19. οὐδ’ ὅσον ἐπιποθῆσαι ὡς ἐν ζῴων ὄψει καλὰ τυγχάνει ἐκπέφευγεν δὲ καὶ τὸν τοῦ θεοῦ ἔπαινον καὶ τὴν εὐλογίαν αὐτοῦ
Lábjegyzetek:
15:1-4 - A bálványimádás hiábavalóságának leírása hangsúlyozza, hogy a bálványoknak miért nincs hatalmuk, és hogy Isten bölcsessége elengedhetetlen az igaz és a hamis megkülönböztetéséhez (lásd még Jeremiás 10:14 és Zsolt 135:15-18).
15:5-7 - A bölcsek és a gonoszok összehasonlítása azt szemlélteti, hogy akik Isten bölcsességét keresik, azokat az igazsághoz vezetik, míg a gonoszok saját csapdáikba esnek (lásd még Példabeszédek 14:12 és Efézus 4:17-19).
15:8-10 - A Teremtő felmagasztalása és az az állítás, hogy egyedül Ő méltó az imádatra, megerősíti azt az elképzelést, hogy az igazi bölcsesség az Istennel való személyes kapcsolatból fakad, szemben a bálványimádással (lásd még Zsolt 95:6 és Róma 1:25).
15:11-14 - A bálványimádás által az elmében és a szívben okozott romlásra való figyelmeztetés azt mutatja, hogy szükség van védelemre azokkal a befolyásokkal szemben, amelyek elvonják a figyelmet Isten igaz ismeretéről (lásd még 2 Korinthus 6:14-18 és 1 Péter 5:8).
15:15-17 - Az a kijelentés, hogy a bölcseket Isten világossága vezérli, felfedi a lelki megvilágosodás fontosságát a hívő életében. Reményt nyújt, hogy az isteni világosság még a sötétség idején is elvezethet az igazsághoz (lásd még Zsolt 119:105 és János 8:12).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 15:
A Bölcsesség 15. fejezete az igaz Istent magasztalja a bálványokkal ellentétben. Hogyan viszonyul Izrael Istene a pogány istenekhez? Ez az erőteljes szöveg megerősíti az igaz Isten jóságát, igazságosságát és irgalmát. A fejezet kigúnyolja a bálványok készítését és imádását, leleplezi tehetetlenségüket. A 15. bölcsesség hangsúlyozza, hogy Isten ismerete a halhatatlanság és az erény igazi forrása. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összhangban állnak e fejezet teológiai témáival az igaz Isten felsőbbségéről.
Ésaiás 64:8: "De most, Uram, te vagy a mi Atyánk; mi vagyunk az agyag, te pedig a mi fazekasunk; és mindannyian a te kezed munkája vagyunk." - Ez a vers a Bölcsesség 15:7-13-hoz kapcsolódik, amely a fazekasról és munkájáról beszél.
Zsoltárok 115:3-8: "De a mi Istenünk a mennyben van; Azt csinált, amit akart. Bálványaik ezüst és arany, emberkezek munkái..." - Ez a rész a Bölcsesség 15:15-17 témáját visszhangozza a bálványok hiábavalóságáról az igaz Istenhez képest.
Habakuk 2:18-19: "Mit ér egy faragott kép, miután készítője kifaragta? az olvadt kép, amely hazugságra tanít, így a mesterember bízik munkájában, néma bálványokat készít? Jaj annak, aki azt mondja a botnak: Ébredj! és a néma kőnek: Ébredj! Ez taníthat? Íme, arannyal és ezüsttel van borítva, de nincs benne lehelet." - Ezek a versek osztják a Bölcsesség 15:15-17 témáját az emberi kéz által készített bálványimádás ostobaságáról.
Róma 1:25: "Mert hazugsággá változtatták Isten igazságát, és jobban tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki örökké áldott. Ámen." - Ez a rész a Bölcsesség 15:1-3 témáját tükrözi az igaz Isten megismerésének és imádásának fontosságáról.
1Thesszalonika 1:9: "Mert ők maguk hirdetik rólunk, milyen bejárásunk volt veled, és hogyan fordultál Istenhez a bálványoktól, hogy szolgáld az élő és igaz Istent," - Ez a vers a Bölcsesség 15:1-3 témáját visszhangozza az igaz Istenhez való fordulás és a bálványoktól való elfordulás fontosságáról.
FAQ:
Mit mond a Bölcsesség 15. fejezete a bűn természetéről?
A 15. bölcsesség felfedi, hogy a bűn megrontja az emberi természetet, és arra készteti az embereket, hogy elferdítsék az igazságot, és figyelmen kívül hagyják a Teremtőt. (Bölcsesség 15:1-5)
Hogyan tekintik a bálványimádást a Bölcsesség 15-ben?
A bálványimádást az igaz imádat eltorzításának tekintik, mivel azok, akik ezt gyakorolják, a Teremtőt a teremtéssel helyettesítik. (Bölcsesség 15:7-10)
Mit tanít a Bölcsesség 15. fejezete Isten irgalmáról?
A 15. bölcsesség kiemeli Isten irgalmát az emberi vétkek kijavításában, valamint a bűnbánat és a megbocsátás lehetőségének felajánlásában. (Bölcsesség 15:1-5)
Hogyan ábrázolja az isteni igazságszolgáltatást a Bölcsesség 15?
Az isteni igazságosság igazságos és hajthatatlan, bünteti a bálványimádást és üdvösséget kínál azoknak, akik hozzá fordulnak. (Bölcsesség 15:1-5)
Mit tanít a Bölcsesség 15. fejezete Isten igaz imádatáról?
Isten igaz imádata az, amely elismeri szuverenitását és tiszteli teremtését, elutasítva a bálványimádást és a romlottságot. (Bölcsesség 15:11-16)
