1. μάταιοι μὲν γὰρ πάντες ἄνθρωποι φύσει οἷς παρῆν θεοῦ ἀγνωσία καὶ ἐκ τῶν ὁρωμένων ἀγαθῶν οὐκ ἴσχυσαν εἰδέναι τὸν ὄντα οὔτε τοῖς ἔργοις προσέχοντες ἐπέγνωσαν τὸν τεχνίτην
2. ἀλλ’ ἢ πῦρ ἢ πνεῦμα ἢ ταχινὸν ἀέρα ἢ κύκλον ἄστρων ἢ βίαιον ὕδωρ ἢ φωστῆρας οὐρανοῦ πρυτάνεις κόσμου θεοὺς ἐνόμισαν
3. ὧν εἰ μὲν τῇ καλλονῇ τερπόμενοι ταῦτα θεοὺς ὑπελάμβανον γνώτωσαν πόσῳ τούτων ὁ δεσπότης ἐστὶ βελτίων ὁ γὰρ τοῦ κάλλους γενεσιάρχης ἔκτισεν αὐτά
4. εἰ δὲ δύναμιν καὶ ἐνέργειαν ἐκπλαγέντες νοησάτωσαν ἀπ’ αὐτῶν πόσῳ ὁ κατασκευάσας αὐτὰ δυνατώτερός ἐστιν
5. ἐκ γὰρ μεγέθους καὶ καλλονῆς κτισμάτων ἀναλόγως ὁ γενεσιουργὸς αὐτῶν θεωρεῖται
6. ἀλλ’ ὅμως ἐπὶ τούτοις μέμψις ἐστὶν ὀλίγη καὶ γὰρ αὐτοὶ τάχα πλανῶνται θεὸν ζητοῦντες καὶ θέλοντες εὑρεῖν
7. ἐν γὰρ τοῖς ἔργοις αὐτοῦ ἀναστρεφόμενοι διερευνῶσιν καὶ πείθονται τῇ ὄψει ὅτι καλὰ τὰ βλεπόμενα
8. πάλιν δ’ οὐδ’ αὐτοὶ συγγνωστοί
9. εἰ γὰρ τοσοῦτον ἴσχυσαν εἰδέναι ἵνα δύνωνται στοχάσασθαι τὸν αἰῶνα τὸν τούτων δεσπότην πῶς τάχιον οὐχ εὗρον
10. ταλαίπωροι δὲ καὶ ἐν νεκροῖς αἱ ἐλπίδες αὐτῶν οἵτινες ἐκάλεσαν θεοὺς ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων χρυσὸν καὶ ἄργυρον τέχνης ἐμμελέτημα καὶ ἀπεικάσματα ζῴων ἢ λίθον ἄχρηστον χειρὸς ἔργον ἀρχαίας
11. εἰ δὲ καί τις ὑλοτόμος τέκτων εὐκίνητον φυτὸν ἐκπρίσας περιέξυσεν εὐμαθῶς πάντα τὸν φλοιὸν αὐτοῦ καὶ τεχνησάμενος εὐπρεπῶς κατεσκεύασεν χρήσιμον σκεῦος εἰς ὑπηρεσίαν ζωῆς
12. τὰ δὲ ἀποβλήματα τῆς ἐργασίας εἰς ἑτοιμασίαν τροφῆς ἀναλώσας ἐνεπλήσθη
13. τὸ δὲ ἐξ αὐτῶν ἀπόβλημα εἰς οὐθὲν εὔχρηστον ξύλον σκολιὸν καὶ ὄζοις συμπεφυκός λαβὼν ἔγλυψεν ἐν ἐπιμελείᾳ ἀργίας αὐτοῦ καὶ ἐμπειρίᾳ συνέσεως ἐτύπωσεν αὐτό ἀπείκασεν αὐτὸ εἰκόνι ἀνθρώπου
14. ἢ ζῴῳ τινὶ εὐτελεῖ ὡμοίωσεν αὐτὸ καταχρίσας μίλτῳ καὶ φύκει ἐρυθήνας χρόαν αὐτοῦ καὶ πᾶσαν κηλῖδα τὴν ἐν αὐτῷ καταχρίσας
15. καὶ ποιήσας αὐτῷ αὐτοῦ ἄξιον οἴκημα ἐν τοίχῳ ἔθηκεν αὐτὸ ἀσφαλισάμενος σιδήρῳ
16. ἵνα μὲν οὖν μὴ καταπέσῃ προενόησεν αὐτοῦ εἰδὼς ὅτι ἀδυνατεῖ ἑαυτῷ βοηθῆσαι καὶ γάρ ἐστιν εἰκὼν καὶ χρείαν ἔχει βοηθείας
17. περὶ δὲ κτημάτων καὶ γάμων αὐτοῦ καὶ τέκνων προσευχόμενος οὐκ αἰσχύνεται τῷ ἀψύχῳ προσλαλῶν καὶ περὶ μὲν ὑγιείας τὸ ἀσθενὲς ἐπικαλεῖται
18. περὶ δὲ ζωῆς τὸ νεκρὸν ἀξιοῖ περὶ δὲ ἐπικουρίας τὸ ἀπειρότατον ἱκετεύει περὶ δὲ ὁδοιπορίας τὸ μηδὲ βάσει χρῆσθαι δυνάμενον
19. περὶ δὲ πορισμοῦ καὶ ἐργασίας καὶ χειρῶν ἐπιτυχίας τὸ ἀδρανέστατον ταῖς χερσὶν εὐδράνειαν αἰτεῖται
Lábjegyzetek:
13:1-2 - A bölcsesség felismeri, hogy a teremtés felfedi Isten nagyságát. Azok, akik ezt nem ismerik fel, bálványimádásba esnek, és emberi kézzel készített istenképeket alkotnak. Ez a figyelmeztetés rávilágít annak fontosságára, hogy a teremtés révén felismerjük az istenséget (lásd még Róma 1:20 és Zsolt 19:1-4).
13:3-5 - A bálványimádat kritikája rávilágít az isteniség anyagi tárgyakban való keresésének hiábavalóságára. Az, hogy a bálványok nem képesek Isten valódi természetét tükrözni, azt mutatja, hogy hiteles kapcsolatra van szükség a Teremtővel (lásd még Ésaiás 44:9-20 és Zsolt 115:4-8).
13:6-9 - Az a kijelentés, hogy a természet tanúskodik a Teremtőről, azt jelzi, hogy a bölcsességnek az igaz Isten imádásához kell vezetnie. Ez arra utal, hogy a természeti világ megfigyelése szellemi igazsághoz vezethet (lásd még Zsolt 104:24-25 és ApCsel 17:24-28).
13:10-13 - A tudatlanokra vonatkozó figyelmeztetés, akik inkább a teremtés elemeit imádják, mint a Teremtőt, a spirituális megkülönböztetés szükségességét hangsúlyozza. A bölcsesség azt tanítja, hogy az igazi odaadásnak Istenre kell irányulnia, nem pedig az Ő teremtésére (lásd még 1Korinthus 8:4-6 és Kolossé 1:16-17).
13:14-19 - Az a következtetés, hogy a bölcsesség az a fény, amely megvilágítja az embereket, és elvezeti őket Isten valódi megismeréséhez, rávilágít a bölcsesség szerepére a hívő ember életében. Ez a megvilágítás elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a bálványimádást (lásd még Példabeszédek 4:7 és Jakab 1:5).
Kapcsolódó versek Sabedoria, 13:
A Bölcsesség 13. fejezete kritizálja a bálványimádást és a panteizmust. Miért ostobaság a teremtés imádata? Ez a metsző szöveg elítéli azokat, akik összetévesztik a teremtés szépségét magával a Teremtővel. A fejezet amellett érvel, hogy az univerzum nagyságának el kell vezetnie Szerzője keresését. A 13. bölcsesség kigúnyolja az emberi kéz által készített bálványimádást, leleplezve a bálványimádás hiábavalóságát. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek ennek a fejezetnek az Isten igaz ismeretéről szóló apologetikus témáihoz kapcsolódnak.
Róma 1:20: "Mert láthatatlan dolgait a világ teremtése óta, mind örök hatalmát, mind isteni mivoltát a teremtett dolgok értik és világosan látják, tehát megbocsáthatatlanok;" - Ez a vers a Bölcsesség 13:1-9 témáját visszhangozza arról, hogy a teremtés hogyan nyilatkoztatja ki Istent.
Zsoltárok 115:4-8: "Bálványaik ezüstből és aranyból vannak, férfi kezek munkája. Van szájuk, de nem beszélnek; szeme van, de nem lát. Van fülük, de nem hallanak; van orruk, de nincs szaguk. Van kezük, de nem érzik; lábuk van, de nem járnak; egyetlen hang sem jön ki a torkodon. Legyenek hozzájuk hasonlók azok, akik készítik őket, és mindazok, akik bíznak bennük." - Ez a rész a Bölcsesség 13:10-19-hez kapcsolódik a bálványimádás hiábavalóságáról.
Ésaiás 44:9-20: "Mindenki, aki faragott képeket készít, hiúság, és a legkívánatosabb dolgaik nem használnak; és a saját tanúik nem látnak és nem értenek semmit, úgyhogy megzavarodnak." - Ez az Ézsaiás-részlet a 13. Bölcsesség témáját osztja a bálványimádás ostobaságáról.
ApCsel 17:29: "Ezért, mivel Isten nemzedéke vagyunk, ne törődjünk azzal, hogy az istenség hasonló az aranyhoz, ezüsthöz vagy az emberek művészete és képzelete által faragott kőhöz." - Pálnak ez az athéni részlete a 13. Bölcsességben található bálványimádás kritikáját visszhangozza.
1Korinthus 8:4: "Ezért, ami a bálványoknak áldozott dolgok evését illeti, tudjuk, hogy a bálvány semmi a világon, és nincs más Isten, csak egy." - Ez a vers a 13. bölcsesség gondolatát tükrözi, amely szerint a bálványok nem valódi istenek.
FAQ:
Mit mond a Bölcsesség 13 a bálványimádásról?
A 13. bölcsesség elítéli a bálványimádást, megmutatva, hogy azok, akik imádják őket, figyelmen kívül hagyják Isten valódi természetét, aki mindent teremtett. (Bölcsesség 13:10-19)
Hogyan fedi fel a természet Isten nagyságát a 13. bölcsességben?
A világegyetem teremtése és a természeti rend Isten hatalmáról és bölcsességéről tanúskodik, minden ember előtt feltárja jelenlétét és istenségét. (Bölcsesség 13:1-9)
Miért a gonoszok felelősek a bálványimádásért?
A gonoszok azzal, hogy figyelmen kívül hagyják Istent, hamis isteneket hoznak létre, eltorzítják a természet által kinyilatkoztatott igazságot, és elfordulnak az igazi bölcsességtől. (Bölcsesség 13:10-19)
Hogyan hat az Istenről való tudatlanság az emberekre a 13. bölcsesség szerint?
Az Istenről való tájékozatlanság arra készteti az embereket, hogy a teremtményeket imádják a Teremtő helyett, tévedésbe esnek és eltérnek az igazi bölcsességtől. (Bölcsesség 13:1-9)
Mi a következménye a bálványimádásnak a Bölcsesség 13 szerint?
A bálványimádás a pusztulásba viszi az embereket, mert elfordulnak az igazi bölcsességtől, és hamis istenek rabszolgáivá válnak. (Bölcsesség 13:10-19)
