1. καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρὸς Ιωναν τὸν τοῦ Αμαθι λέγων
2. ἀνάστηθι καὶ πορεύθητι εἰς Νινευη τὴν πόλιν τὴν μεγάλην καὶ κήρυξον ἐν αὐτῇ ὅτι ἀνέβη ἡ κραυγὴ τῆς κακίας αὐτῆς πρός με
3. καὶ ἀνέστη Ιωνας τοῦ φυγεῖν εἰς Θαρσις ἐκ προσώπου κυρίου καὶ κατέβη εἰς Ιοππην καὶ εὗρεν πλοῖον βαδίζον εἰς Θαρσις καὶ ἔδωκεν τὸ ναῦλον αὐτοῦ καὶ ἐνέβη εἰς αὐτὸ τοῦ πλεῦσαι μετ’ αὐτῶν εἰς Θαρσις ἐκ προσώπου κυρίου
4. καὶ κύριος ἐξήγειρεν πνεῦμα εἰς τὴν θάλασσαν καὶ ἐγένετο κλύδων μέγας ἐν τῇ θαλάσσῃ καὶ τὸ πλοῖον ἐκινδύνευεν συντριβῆναι
5. καὶ ἐφοβήθησαν οἱ ναυτικοὶ καὶ ἀνεβόων ἕκαστος πρὸς τὸν θεὸν αὐτῶν καὶ ἐκβολὴν ἐποιήσαντο τῶν σκευῶν τῶν ἐν τῷ πλοίῳ εἰς τὴν θάλασσαν τοῦ κουφισθῆναι ἀπ’ αὐτῶν Ιωνας δὲ κατέβη εἰς τὴν κοίλην τοῦ πλοίου καὶ ἐκάθευδεν καὶ ἔρρεγχεν
6. καὶ προσῆλθεν πρὸς αὐτὸν ὁ πρωρεὺς καὶ εἶπεν αὐτῷ τί σὺ ῥέγχεις ἀνάστα καὶ ἐπικαλοῦ τὸν θεόν σου ὅπως διασώσῃ ὁ θεὸς ἡμᾶς καὶ μὴ ἀπολώμεθα
7. καὶ εἶπεν ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ δεῦτε βάλωμεν κλήρους καὶ ἐπιγνῶμεν τίνος ἕνεκεν ἡ κακία αὕτη ἐστὶν ἐν ἡμῖν καὶ ἔβαλον κλήρους καὶ ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Ιωναν
8. καὶ εἶπον πρὸς αὐτόν ἀπάγγειλον ἡμῖν τίνος ἕνεκεν ἡ κακία αὕτη ἐστὶν ἐν ἡμῖν τίς σου ἡ ἐργασία ἐστίν καὶ πόθεν ἔρχῃ καὶ ἐκ ποίας χώρας καὶ ἐκ ποίου λαοῦ εἶ σύ
9. καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς δοῦλος κυρίου ἐγώ εἰμι καὶ τὸν κύριον θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐγὼ σέβομαι ὃς ἐποίησεν τὴν θάλασσαν καὶ τὴν ξηράν
10. καὶ ἐφοβήθησαν οἱ ἄνδρες φόβον μέγαν καὶ εἶπαν πρὸς αὐτόν τί τοῦτο ἐποίησας διότι ἔγνωσαν οἱ ἄνδρες ὅτι ἐκ προσώπου κυρίου ἦν φεύγων ὅτι ἀπήγγειλεν αὐτοῖς
11. καὶ εἶπαν πρὸς αὐτόν τί σοι ποιήσωμεν καὶ κοπάσει ἡ θάλασσα ἀφ’ ἡμῶν ὅτι ἡ θάλασσα ἐπορεύετο καὶ ἐξήγειρεν μᾶλλον κλύδωνα
12. καὶ εἶπεν Ιωνας πρὸς αὐτούς ἄρατέ με καὶ ἐμβάλετέ με εἰς τὴν θάλασσαν καὶ κοπάσει ἡ θάλασσα ἀφ’ ὑμῶν διότι ἔγνωκα ἐγὼ ὅτι δι’ ἐμὲ ὁ κλύδων ὁ μέγας οὗτος ἐφ’ ὑμᾶς ἐστιν
13. καὶ παρεβιάζοντο οἱ ἄνδρες τοῦ ἐπιστρέψαι πρὸς τὴν γῆν καὶ οὐκ ἠδύναντο ὅτι ἡ θάλασσα ἐπορεύετο καὶ ἐξηγείρετο μᾶλλον ἐπ’ αὐτούς
14. καὶ ἀνεβόησαν πρὸς κύριον καὶ εἶπαν μηδαμῶς κύριε μὴ ἀπολώμεθα ἕνεκεν τῆς ψυχῆς τοῦ ἀνθρώπου τούτου καὶ μὴ δῷς ἐφ’ ἡμᾶς αἷμα δίκαιον ὅτι σύ κύριε ὃν τρόπον ἐβούλου πεποίηκας
15. καὶ ἔλαβον τὸν Ιωναν καὶ ἐξέβαλον αὐτὸν εἰς τὴν θάλασσαν καὶ ἔστη ἡ θάλασσα ἐκ τοῦ σάλου αὐτῆς
16. καὶ ἐφοβήθησαν οἱ ἄνδρες φόβῳ μεγάλῳ τὸν κύριον καὶ ἔθυσαν θυσίαν τῷ κυρίῳ καὶ εὔξαντο εὐχάς
Lábjegyzetek:
1:1-2 - Isten elhívja Jónást, hogy prédikáljon Ninive városa ellen, de ő Tarsisba menekül. Jónás megtagadása isteni küldetésének teljesítésében az emberi ellenállást tükrözi Isten hívásával szemben, gyakran félelemből vagy előítéletekből (lásd még Róma 10:14-15 és Máté 28:19-20).
1:3-5 - Jónás egy hajón próbál elmenekülni Isten hívása elől, de Isten nagy vihart küldött. A vihar az Istennek való engedetlenség következményeit szimbolizálja, megmutatva, hogy semmi sem kerülheti el szuverenitását (lásd még Zsoltárok 107:25-29 és Zsidók 12:6).
1:6-10 - A tengerészek az életüket félve kihallgatják Jonah-t, és rájönnek, hogy ő a felelős a viharért. A tengerészek helyzete jól illusztrálja a bűn és az engedetlenség mások életére gyakorolt hatását, és feltárja Isten irgalmát még válságos időkben is (lásd még Ezékiel 18:20 és 1Timótheus 2:4).
1:11-15 - Jónás utasítja a tengerészeket, hogy dobják a fedélzetre, hogy lecsillapítsák a vihart. Jónás tette azt mutatja, hogy az engedelmesség elengedhetetlen az isteni ítélet megállításához. Ez a cselekedet is rámutat az áldozat szükségességére a béke eléréséhez (lásd még Lukács 11:29-32 és Róma 5:9).
1:16-17 - Jónás áldozata után elcsendesedik a vihar. Isten nagyszerű halat biztosít Jónás lenyelésére, ami az isteni kegyelmet jelképezi, amely még akkor is megment, ha az engedetlenségnek következményei vannak (lásd még Máté 12:40 és Zsolt 69:1-3).
Kapcsolódó versek Jonas, 1:
Jónás 1. fejezete beszámol a vonakodó próféta meneküléséről. Miért próbál Jónás elkerülni Isten hívását? Ez a drámai szöveg leírja Jónásnak adott isteni megbízatását, hogy Ninivében prédikáljon, és azt a kísérletét, hogy Tarsisba meneküljön. A fejezet beszámol az Isten által küldött viharról és Jónás tengerbe dobásáról. Jónás 1. fejezete kérdéseket vet fel az engedelmességről, az isteni szuverenitásról és Isten irgalmasságának mértékéről. Fedezzen fel velünk öt bibliai részt, amelyek kibővítik az elhívás és az engedelmesség témáinak megértését ebben az érdekes fejezetben.
Máté 12:40: "Mert ahogy Jónás három nap és három éjszaka volt egy nagy hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjszaka a föld szívében." - Jézus Jónás tapasztalatait saját halálának és feltámadásának prófétai jeleként használja.
2Királyok 14:25: "Ő volt az, aki helyreállította Izrael határait Lebó-Hamáttól az Araba-tengerig, ama beszéd szerint, amelyet az Úr, Izrael Istene mondott szolgáján, Jónáson, Amittai fián, Gát prófétáján keresztül. hepher." - Ez a rész történelmi kontextust biztosít Jónás számára, és Izrael elismert prófétájaként említi őt.
Zsoltárok 107:23-25: "Mások hajókon indultak tengerre, kereskedni a nagy vizeken, és látták az Úr műveit, csodáit a mélyben. Megszólalt, és szélvihart keltett, ami felemelte a hullámokat." - Ez a zsoltár egy tengeri vihart ír le, amely Jónás tapasztalatára emlékeztet az 1. fejezetben.
ApCsel 27:18-19: "Másnap, amikor a vihar ugyanolyan erővel folytatódott, elkezdték a rakományt a tengerbe dobni. A harmadik napon ők maguk, saját kezükkel dobták a tengerbe a hajó eszközeit." - Pálnak a tengeri vihar során szerzett tapasztalatai Jónás tapasztalatait tükrözik, akik mindketten veszélyekkel néznek szembe a tengeren.
Róma 1:16: "Nem szégyellem az evangéliumot, mert ez Isten ereje üdvösségre mindenkinek, aki hisz: először a zsidónak, majd a görögnek." - Ez a vers Isten üdvösségének egyetemes témáját tükrözi, ellentétben Jónás kezdeti vonakodásával, hogy prédikáljon a pogányoknak.
FAQ:
Miért menekült Jónás Tarsisba?
Jónás Tarsisba menekült, amikor Isten Ninivébe hívta, attól tartva, hogy a niniveiek megtérnek, és megbocsátanak. El akarta kerülni e küldetés teljesítését. (Jónás 1:1-3)
Mi történt a vihar alatt a tengeren?
A vihar során a tengerészek sorsot vetettek, és rájöttek, hogy Jónás volt a tettes. A vízbe dobták, és a vihar azonnal elállt. (Jónás 1:4-16)
Hogyan szabadult meg Jónás a tengertől?
Isten készített egy nagy halat, hogy elnyelje Jónást, megmentve őt a biztos haláltól a tengeren. Három napig és három éjszakáig maradt a hal gyomrában. (Jónás 1:17)
Mit csinált a hal Jónással három nap után?
Három nap múlva a hal kihányta Jónást a szárazra, teljesítve Isten tervét, hogy Ninivében prédikáljon. (Jónás 2:10)
Milyen jelet adott Isten Jónásnak, hogy meggyőzze őt arról, hogy Ninivében prédikáljon?
Isten megparancsolta Jónásnak, hogy menjen vissza Ninivébe, és engedelmessége után a város megbánta, megmutatva, hogy Isten hívásának isteni célja van. (Jónás 3:1-10)
