1. ἔτι δὲ προσθεὶς Ιωβ εἶπεν τῷ προοιμίῳ
2. τίς ἄν με θείη κατὰ μῆνα ἔμπροσθεν ἡμερῶν ὧν με ὁ θεὸς ἐφύλαξεν
3. ὡς ὅτε ηὔγει ὁ λύχνος αὐτοῦ ὑπὲρ κεφαλῆς μου ὅτε τῷ φωτὶ αὐτοῦ ἐπορευόμην ἐν σκότει
4. ὅτε ἤμην ἐπιβρίθων ὁδοῖς ὅτε ὁ θεὸς ἐπισκοπὴν ἐποιεῖτο τοῦ οἴκου μου
5. ὅτε ἤμην ὑλώδης λίαν κύκλῳ δέ μου οἱ παῖδες
6. ὅτε ἐχέοντό μου αἱ ὁδοὶ βουτύρῳ τὰ δὲ ὄρη μου ἐχέοντο γάλακτι
7. ὅτε ἐξεπορευόμην ὄρθριος ἐν πόλει ἐν δὲ πλατείαις ἐτίθετό μου ὁ δίφρος
8. ἰδόντες με νεανίσκοι ἐκρύβησαν πρεσβῦται δὲ πάντες ἔστησαν
9. ἁδροὶ δὲ ἐπαύσαντο λαλοῦντες δάκτυλον ἐπιθέντες ἐπὶ στόματι
10. οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐμακάρισάν με καὶ γλῶσσα αὐτῶν τῷ λάρυγγι αὐτῶν ἐκολλήθη
11. ὅτι οὖς ἤκουσεν καὶ ἐμακάρισέν με ὀφθαλμὸς δὲ ἰδών με ἐξέκλινεν
12. διέσωσα γὰρ πτωχὸν ἐκ χειρὸς δυνάστου καὶ ὀρφανῷ ᾧ οὐκ ἦν βοηθός ἐβοήθησα
13. εὐλογία ἀπολλυμένου ἐπ’ ἐμὲ ἔλθοι στόμα δὲ χήρας με εὐλόγησεν
14. δικαιοσύνην δὲ ἐνεδεδύκειν ἠμφιασάμην δὲ κρίμα ἴσα διπλοΐδι
15. ὀφθαλμὸς ἤμην τυφλῶν ποὺς δὲ χωλῶν
16. ἐγὼ ἤμην πατὴρ ἀδυνάτων δίκην δέ ἣν οὐκ ᾔδειν ἐξιχνίασα
17. συνέτριψα δὲ μύλας ἀδίκων ἐκ δὲ μέσου τῶν ὀδόντων αὐτῶν ἅρπαγμα ἐξέσπασα
18. εἶπα δέ ἡ ἡλικία μου γηράσει ὥσπερ στέλεχος φοίνικος πολὺν χρόνον βιώσω
19. ἡ ῥίζα μου διήνοικται ἐπὶ ὕδατος καὶ δρόσος αὐλισθήσεται ἐν τῷ θερισμῷ μου
20. ἡ δόξα μου καινὴ μετ’ ἐμοῦ καὶ τὸ τόξον μου ἐν χειρὶ αὐτοῦ πορεύσεται
21. ἐμοῦ ἀκούσαντες προσέσχον ἐσιώπησαν δὲ ἐπὶ τῇ ἐμῇ βουλῇ
22. ἐπὶ δὲ τῷ ἐμῷ ῥήματι οὐ προσέθεντο περιχαρεῖς δὲ ἐγίνοντο ὁπόταν αὐτοῖς ἐλάλουν
23. ὥσπερ γῆ διψῶσα προσδεχομένη τὸν ὑετόν οὕτως οὗτοι τὴν ἐμὴν λαλιάν
24. ἐὰν γελάσω πρὸς αὐτούς οὐ μὴ πιστεύσωσιν καὶ φῶς τοῦ προσώπου μου οὐκ ἀπέπιπτεν
25. ἐξελεξάμην ὁδὸν αὐτῶν καὶ ἐκάθισα ἄρχων καὶ κατεσκήνουν ὡσεὶ βασιλεὺς ἐν μονοζώνοις ὃν τρόπον παθεινοὺς παρακαλῶν
Lábjegyzetek:
29:1-6 - Jób elmélkedik becsülettel és jóléttel teli múltjáról, leírja, hogyan tisztelték, és hogyan áldotta meg őt Isten. Ez az emlékezés rávilágít az emlékezés és a személyes bizonyságtétel fontosságára a hit útján (lásd még Zsoltárok 77:11-12 és Zsidók 10:32-34).
29:7-11 - Job leírása a rászorulók tanácsadójaként és védelmezőjeként kiemeli igazságos és együttérző jellemét. Az igazságosság és az együttérzés alapvető fontosságúak egy hívő életében, tükrözve Isten szívét (lásd még Példabeszédek 31:8-9 és Jakab 1:27).
29:12-17 - Jób megemlíti, hogyan védték meg a szegényeket és az elnyomottakat, megmutatva, hogy életük az isteni igazságosság tükörképe. Ez a példa rávilágít a hívő társadalmi felelősségére, hogy a marginalizáltak érdekében cselekedjen (lásd még Ésaiás 1:17 és Máté 25:35-40).
29:18-20 - Jób a tartós jövő reményét fejezi ki, megmutatva Istenbe vetett bizalmát. Ez a bizalom elengedhetetlen a hívők életében, még a nehézségek közepette is (lásd még Zsolt 16:9-11 és Róma 15:13).
29:21-25 - Pozitív befolyásának emléke és a kapott tisztelet aláhúzza azt a fájdalmat, amelyet Job most érez. Hangsúlyozzák a közösségi és emberi kapcsolatok fontosságát, megmutatva, hogy a szenvedés nemcsak az egyénre, hanem kapcsolati hálózatára is hatással lehet (lásd még Prédikátor 4:9-12 és Galata 6:2).
Kapcsolódó versek Jó, 29:
Jób 29. fejezete felidézi Jób virágzó napjait. Hogyan írja le életét a szerencsétlenség előtt? Ebben a nosztalgikus beszédben Jób felidézi korábbi státuszát, a rászorulók iránti kedvességét és az őt megillető tiszteletet. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint az isteni áldás, a társadalmi befolyás és a személyes integritás. A 29. Jób bepillantást enged Jób erényes életébe, amelyet szenvedései előtt élt. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e visszatekintő fejezet felemelő témáit.
Példabeszédek 31:20: "Nyisd ki a kezed a szegényeknek, és nyújtsd kezeid a rászorulóknak." - Ez a vers Jóbnak a Jób 29:12-16-ban leírt cselekedeteit visszhangozza, ahol a szegények és rászorulók iránti együttérzéséről beszél.
Jakab 1:27: "A vallás, amelyet Isten, a mi Atyánk tisztanak és makulátlannak fogad el, a következő: gondoskodni az árvákról és özvegyekről nehézségeikben, és nem engedni, hogy a világ megrontsa." - Ez a szakasz tükrözi Jób által a Jób 29:12-13-ban kifejtett értékeket, ahol megemlíti az árvákról és özvegyekről való gondoskodását.
Zsoltárok 1:1-3: "Milyen boldog az, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem utánozza a bűnösök viselkedését, és nem ül a gúnyolódók székébe! Ellenkezőleg, elégedettsége az Úr törvényében van, és ezen a törvényen elmélkedik éjjel-nappal. Olyan, mint a folyóvíz által ültetett fa: a megfelelő időben terem, és levelei nem hervadnak el. Minden, amit csinál, boldogul!" - Ezek a versek Jób leírását tükrözik a megpróbáltatásai előtti virágzó és igaz életéről, ahogyan a Jób 29:2-6 leírja.
Példabeszédek 4:18: "Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal fénye, amely egyre fényesebben ragyog, amíg tökéletes nap nem lesz." - Ez a példabeszéd tükrözi Jób leírását virágzó napjairól a Jób 29:3-ban, ahol arról beszél, hogy Isten világossága ragyog rá.
Máté 5:14-16: "Te vagy a világ világossága. Egy dombra épült várost nem lehet elrejteni. És azt is, hogy senki sem gyújt lámpát, és nem teszi egy tál alá. Éppen ellenkezőleg, helyezze a megfelelő helyre, és így világítson meg mindenkit a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat." - Jézus szavai azt a vezető szerepet és példát tükrözik, amelyet Jób a közösségében leír, ahogyan a Jób 29:21-25 említi.
FAQ:
Hogyan írja le Jób életét a szenvedés előtt?
Jób emlékszik arra az időre, amikor Isten tisztelte, virágzott és megáldotta. Befolyása volt, segített a rászorulóknak, igazságos és bölcs vezetőnek tekintették. (Jób 29:2-6)
Miért tisztelték Jóbot a társadalomban?
Jóbot csodálták igazságosságáért és kedvességéért. Védte a szegényeket, segítette az árvákat és az özvegyeket, támogatta az igazságot és a méltányosságot. (Jób 29:7-17)
Mit hitt Jób a jövőjéről a szenvedése előtt?
Azt hitte, élete békével és hosszú élettel ér véget, áldásokkal körülvéve, mint egy dús, mély gyökerű fa. (Jób 29:18-20)
Hogyan tekintett Jób az Istennel való kapcsolatára a múltban?
Jób érezte Isten közelségét, és hitte, hogy az Ő fénye vezeti útját, jelezve az isteni közösséget és útmutatást. (Jób 29:3-5)
Milyen társadalmi hatása volt Jób jelenlétének?
Jelenléte reményt és biztonságot hozott. A bölcsesség és az igazságosság példaképe volt, segített az elnyomottakon és tanácsot adott a rászorulóknak. (Jób 29:21-25)
