1. βροτὸς γὰρ γεννητὸς γυναικὸς ὀλιγόβιος καὶ πλήρης ὀργῆς
2. ἢ ὥσπερ ἄνθος ἀνθῆσαν ἐξέπεσεν ἀπέδρα δὲ ὥσπερ σκιὰ καὶ οὐ μὴ στῇ
3. οὐχὶ καὶ τούτου λόγον ἐποιήσω καὶ τοῦτον ἐποίησας εἰσελθεῖν ἐν κρίματι ἐνώπιόν σου
4. τίς γὰρ καθαρὸς ἔσται ἀπὸ ῥύπου ἀλλ’ οὐθείς
5. ἐὰν καὶ μία ἡμέρα ὁ βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς ἀριθμητοὶ δὲ μῆνες αὐτοῦ παρὰ σοί εἰς χρόνον ἔθου καὶ οὐ μὴ ὑπερβῇ
6. ἀπόστα ἀπ’ αὐτοῦ ἵνα ἡσυχάσῃ καὶ εὐδοκήσῃ τὸν βίον ὥσπερ ὁ μισθωτός
7. ἔστιν γὰρ δένδρῳ ἐλπίς ἐὰν γὰρ ἐκκοπῇ ἔτι ἐπανθήσει καὶ ὁ ῥάδαμνος αὐτοῦ οὐ μὴ ἐκλίπῃ
8. ἐὰν γὰρ γηράσῃ ἐν γῇ ἡ ῥίζα αὐτοῦ ἐν δὲ πέτρᾳ τελευτήσῃ τὸ στέλεχος αὐτοῦ
9. ἀπὸ ὀσμῆς ὕδατος ἀνθήσει ποιήσει δὲ θερισμὸν ὥσπερ νεόφυτον
10. ἀνὴρ δὲ τελευτήσας ᾤχετο πεσὼν δὲ βροτὸς οὐκέτι ἔστιν
11. χρόνῳ γὰρ σπανίζεται θάλασσα ποταμὸς δὲ ἐρημωθεὶς ἐξηράνθη
12. ἄνθρωπος δὲ κοιμηθεὶς οὐ μὴ ἀναστῇ ἕως ἂν ὁ οὐρανὸς οὐ μὴ συρραφῇ καὶ οὐκ ἐξυπνισθήσονται ἐξ ὕπνου αὐτῶν
13. εἰ γὰρ ὄφελον ἐν ᾅδῃ με ἐφύλαξας ἔκρυψας δέ με ἕως ἂν παύσηταί σου ἡ ὀργὴ καὶ τάξῃ μοι χρόνον ἐν ᾧ μνείαν μου ποιήσῃ
14. ἐὰν γὰρ ἀποθάνῃ ἄνθρωπος ζήσεται συντελέσας ἡμέρας τοῦ βίου αὐτοῦ ὑπομενῶ ἕως ἂν πάλιν γένωμαι
15. εἶτα καλέσεις ἐγὼ δέ σοι ὑπακούσομαι τὰ δὲ ἔργα τῶν χειρῶν σου μὴ ἀποποιοῦ
16. ἠρίθμησας δέ μου τὰ ἐπιτηδεύματα καὶ οὐ μὴ παρέλθῃ σε οὐδὲν τῶν ἁμαρτιῶν μου
17. ἐσφράγισας δέ μου τὰς ἀνομίας ἐν βαλλαντίῳ ἐπεσημήνω δέ εἴ τι ἄκων παρέβην
18. καὶ πλὴν ὄρος πῖπτον διαπεσεῖται καὶ πέτρα παλαιωθήσεται ἐκ τοῦ τόπου αὐτῆς
19. λίθους ἐλέαναν ὕδατα καὶ κατέκλυσεν ὕδατα ὕπτια τοῦ χώματος τῆς γῆς καὶ ὑπομονὴν ἀνθρώπου ἀπώλεσας
20. ὦσας αὐτὸν εἰς τέλος καὶ ᾤχετο ἐπέστησας αὐτῷ τὸ πρόσωπον καὶ ἐξαπέστειλας
21. πολλῶν δὲ γενομένων τῶν υἱῶν αὐτοῦ οὐκ οἶδεν ἐὰν δὲ ὀλίγοι γένωνται οὐκ ἐπίσταται
22. ἀλλ’ ἢ αἱ σάρκες αὐτοῦ ἤλγησαν ἡ δὲ ψυχὴ αὐτοῦ ἐπένθησεν
Lábjegyzetek:
14:1-2 - Jób leírja az emberi lények gyarlóságát, hangsúlyozva, hogy az élet rövid és tele van nehézségekkel. Ez a halandóságról való elmélkedés emlékeztet bennünket az élet mulandóságára és arra, hogy minden pillanatot meg kell becsülnünk (lásd még Zsoltárok 39:4–5 és Jakab 4:14).
14:3-4 - Jób megkérdőjelezi, hogy van-e remény az embernek a halállal szemben. Ez az egzisztenciális kétség a halál utáni életről és Isten irgalmáról való elmélkedéshez vezet, amelyek központi témája a bibliai teológia (lásd még Zsidók 9:27 és 1 Korinthus 15:19).
14:7-9 - Job egy olyan fa metaforáját használja, amely még kivágva is újra kihajthat. Ez a kép a kitartás és a megújulás reményét fejezi ki, jelképezi a helyreállítás lehetőségét még a kétségbeesés közepette is (lásd még Zsolt 1:3 és Ezékiel 37:1-14).
14:13-15 - Jób olyan közbenjáróra vágyik, aki közbenjárhat érte Isten előtt. Ez a közvetítő iránti igény tükrözi az emberi vágyat a megbékélésre és az istenivel való kommunikációra, ez a téma Krisztusban teljes mértékben megvalósul (lásd még 1Timótheus 2:5 és Zsidók 9:15).
14:16-17 - Jób elismeri, hogy Isten ismeri minden lépését, és feljegyzi vétkeit. Isten mindentudásának ez a tudata elgondolkodtat az erkölcsi felelősségről és a bűnbánat fontosságáról (lásd még Zsoltárok 69:5 és Róma 14:12).
Kapcsolódó versek Jó, 14:
A Jób 14. fejezete Jób elmélkedését mutatja be a halandóságról. Hogyan látja az emberi élet rövidségét és törékenységét? Ez a költői szöveg az életet egy múlandó virághoz hasonlítja, és megkérdőjelezi a halál utáni élet lehetőségét. A fejezet olyan témákat tár fel, mint a bűn egyetemessége, az isteni ítélet elkerülésének vágya és a megújulás halvány reménye. A 14. Jób mély egzisztenciális kérdéseket fed fel. Gondolkodj el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják az ebben a filozófiai fejezetben megfogalmazott gondolatokat.
Zsoltárok 103:15-16: "Az ember élete olyan, mint a fű; úgy virágzik, mint a mező virága; de amikor a szél áthalad rajta, eltűnik; és többé nem fogod tudni a helyed." - Ez visszhangozza Jób elmélkedéseit a Jób 14:1-2-ben az emberi élet rövidségéről.
Prédikátor 3:20: "Mindenki ugyanoda megy; mind a porból jön, és mind a porba tér vissza." - A Jób 14:10-12-hez kapcsolódik, amely az emberi élet véges voltáról beszél.
1Korinthus 15:42-43: "Így lesz ez a halottak feltámadásával is. A test, amelyet elvetettek, romlandó és feltámadt, romolhatatlan; gyalázatban vetik és dicsőségben feltámad; Gyengeségben vetik el, és erőben emelik fel." - Ez ellentétben áll Jób pesszimista nézetével a Jób 14:14-ben, és reménykeltő kilátást kínál a feltámadásban.
Róma 8:20-21: "A teremtett világ ugyanis alá van vetve a hiábavalóságnak, nem önként, hanem Ő miatta, aki alávetette, abban a reményben, hogy maga a teremtés is megváltozik a romlottság rabságából, Isten fiainak dicsőséges szabadságának." - A Jób 14:7-9-ben tárgyalt korrupció és megújulás témája szélesebb perspektíváját kínálja.
János 5:28-29: "Ne csodálkozz ezen, mert eljön az idő, amikor mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják hangját, és kijönnek; Azok, akik jót tettek, életre kelnek, és akik rosszat tettek, feltámadnak, hogy elítéljék." - Ellentétben áll Jóbnak a Jób 14:14-ben található kétségeivel a halál utáni élet lehetőségével kapcsolatban.
FAQ:
Hogyan írja le Jób az emberi élet rövidségét?
Jób az életet egy gyorsan elhervadó virághoz és egy múló árnyékhoz hasonlítja, megmutatva törékenységét. (Jób 14:1-2)
Vajon Jób hisz a halál utáni élet lehetőségében?
Jób megkérdőjelezi, hogy az ember feléleszthető-e a halál után, és reményt ad Isten helyreállításában. (Jób 14:13-14)
Mit kérdez Jób Istentől az ember bűneivel kapcsolatban?
Jób arra kéri Istent, hogy bocsássa meg vétkeit, és ne mindig figyelje a bűneit. (Jób 14:3-4)
Mi a véleménye Jóbnak az emberi lények sorsáról?
Job azon kesereg, hogy az újra kihajtható fákkal ellentétben az ember meghal, és nem kel fel újra. (Jób 14:7-12)
Hogyan fejezi ki Jób aggodalmát az emberi állapot miatt?
Jób az életet rövidnek és szenvedéssel telinek látja, és azon töpreng, hogy Isten miért nem ad megkönnyebbülést az embernek. (Jób 14:13)
