1. τὸ λῆμμα ὃ εἶδεν Αμβακουμ ὁ προφήτης
2. ἕως τίνος κύριε κεκράξομαι καὶ οὐ μὴ εἰσακούσῃς βοήσομαι πρὸς σὲ ἀδικούμενος καὶ οὐ σώσεις
3. ἵνα τί μοι ἔδειξας κόπους καὶ πόνους ἐπιβλέπειν ταλαιπωρίαν καὶ ἀσέβειαν ἐξ ἐναντίας μου γέγονεν κρίσις καὶ ὁ κριτὴς λαμβάνει
4. διὰ τοῦτο διεσκέδασται νόμος καὶ οὐ διεξάγεται εἰς τέλος κρίμα ὅτι ὁ ἀσεβὴς καταδυναστεύει τὸν δίκαιον ἕνεκεν τούτου ἐξελεύσεται τὸ κρίμα διεστραμμένον
5. ἴδετε οἱ καταφρονηταί καὶ ἐπιβλέψατε καὶ θαυμάσατε θαυμάσια καὶ ἀφανίσθητε διότι ἔργον ἐγὼ ἐργάζομαι ἐν ταῖς ἡμέραις ὑμῶν ὃ οὐ μὴ πιστεύσητε ἐάν τις ἐκδιηγῆται
6. διότι ἰδοὺ ἐγὼ ἐξεγείρω ἐφ’ ὑμᾶς τοὺς Χαλδαίους τοὺς μαχητάς τὸ ἔθνος τὸ πικρὸν καὶ τὸ ταχινὸν τὸ πορευόμενον ἐπὶ τὰ πλάτη τῆς γῆς τοῦ κατακληρονομῆσαι σκηνώματα οὐκ αὐτοῦ
7. φοβερὸς καὶ ἐπιφανής ἐστιν ἐξ αὐτοῦ τὸ κρίμα αὐτοῦ ἔσται καὶ τὸ λῆμμα αὐτοῦ ἐξ αὐτοῦ ἐξελεύσεται
8. καὶ ἐξαλοῦνται ὑπὲρ παρδάλεις οἱ ἵπποι αὐτοῦ καὶ ὀξύτεροι ὑπὲρ τοὺς λύκους τῆς Ἀραβίας καὶ ἐξιππάσονται οἱ ἱππεῖς αὐτοῦ καὶ ὁρμήσουσιν μακρόθεν καὶ πετασθήσονται ὡς ἀετὸς πρόθυμος εἰς τὸ φαγεῖν
9. συντέλεια εἰς ἀσεβεῖς ἥξει ἀνθεστηκότας προσώποις αὐτῶν ἐξ ἐναντίας καὶ συνάξει ὡς ἄμμον αἰχμαλωσίαν
10. καὶ αὐτὸς ἐν βασιλεῦσιν ἐντρυφήσει καὶ τύραννοι παίγνια αὐτοῦ καὶ αὐτὸς εἰς πᾶν ὀχύρωμα ἐμπαίξεται καὶ βαλεῖ χῶμα καὶ κρατήσει αὐτοῦ
11. τότε μεταβαλεῖ τὸ πνεῦμα καὶ διελεύσεται καὶ ἐξιλάσεται αὕτη ἡ ἰσχὺς τῷ θεῷ μου
12. οὐχὶ σὺ ἀπ’ ἀρχῆς κύριε ὁ θεὸς ὁ ἅγιός μου καὶ οὐ μὴ ἀποθάνωμεν κύριε εἰς κρίμα τέταχας αὐτόν καὶ ἔπλασέν με τοῦ ἐλέγχειν παιδείαν αὐτοῦ
13. καθαρὸς ὀφθαλμὸς τοῦ μὴ ὁρᾶν πονηρά καὶ ἐπιβλέπειν ἐπὶ πόνους οὐ δυνήσῃ ἵνα τί ἐπιβλέπεις ἐπὶ καταφρονοῦντας παρασιωπήσῃ ἐν τῷ καταπίνειν ἀσεβῆ τὸν δίκαιον
14. καὶ ποιήσεις τοὺς ἀνθρώπους ὡς τοὺς ἰχθύας τῆς θαλάσσης καὶ ὡς τὰ ἑρπετὰ τὰ οὐκ ἔχοντα ἡγούμενον
15. συντέλειαν ἐν ἀγκίστρῳ ἀνέσπασεν καὶ εἵλκυσεν αὐτὸν ἐν ἀμφιβλήστρῳ καὶ συνήγαγεν αὐτὸν ἐν ταῖς σαγήναις αὐτοῦ ἕνεκεν τούτου εὐφρανθήσεται καὶ χαρήσεται ἡ καρδία αὐτοῦ
16. ἕνεκεν τούτου θύσει τῇ σαγήνῃ αὐτοῦ καὶ θυμιάσει τῷ ἀμφιβλήστρῳ αὐτοῦ ὅτι ἐν αὐτοῖς ἐλίπανεν μερίδα αὐτοῦ καὶ τὰ βρώματα αὐτοῦ ἐκλεκτά
17. διὰ τοῦτο ἀμφιβαλεῖ τὸ ἀμφίβληστρον αὐτοῦ καὶ διὰ παντὸς ἀποκτέννειν ἔθνη οὐ φείσεται
Lábjegyzetek:
1:1-4 - Habakuk imáját a Júdában uralkodó igazságtalanság és erőszak elleni panasszal kezdi. Megkérdőjelezi Isten hallgatását a korrupcióval szemben. Ez a helyzet sok hívő küzdelmét tükrözi, akik a világban a gonoszsággal néznek szembe, és igyekeznek megérteni, miért engedi meg Isten az ilyen szenvedést (lásd még Zsoltárok 13:1-2 és Jeremiás 12:1-4).
1:5-11 - Isten azt válaszolja, hogy feltámasztja a babilóniaiakat, mint Júda elleni ítélet eszközét. Az isteni válasz rávilágít Isten szuverén hatalmára a nemzetek felett, és arra, hogy még ellenségeket is képes felhasználni tervei megvalósítására. Ez megkérdőjelezi Isten igazságosságának emberi megértését (lásd még Ésaiás 10:5-7 és Jeremiás 25:9).
1:12-17 - Habakuk megkérdőjelezi Isten igazságosságát, és felvilágosítást kér a babilóniaiak használatáról, amely nép még gonoszabb, mint a zsidók. Kifejezi a feszültséget Isten szentsége és a gonoszok látszólagos jóléte között. Ez gyakori kérdés a szenvedés idején, amikor úgy tűnik, hogy a gonosz győzedelmeskedik (lásd még Zsolt 73:3-17 és Róma 9:19-21).
1:18-20 - Habakuk megerősíti, hogy bár a gonoszság és az erőszak uralkodik, bízik Isten igazságosságában. Felismeri, hogy Isten szuverén minden nemzet felett, és igazságosságát a maga idejében szolgálják. Az Istenbe vetett bizalom még a gonosszal szemben is központi lecke a hívők számára (lásd még Ésaiás 66:15-16 és Jelenések 6:9-11).
Kapcsolódó versek Habacuc, 1:
Habakuk 1. fejezete feljegyzi a próféta párbeszédét Istennel. Hogyan kezeli Habakuk a látszólagos igazságtalanságot? Ez a mélyreható szöveg a próféta zavarodottságát fejezi ki a Júdában tapasztalható erőszakkal és gonoszsággal kapcsolatban, és Isten a káldeusokon keresztül hirdet ítéletet. Habakuk ezután megkérdőjelezi, hogyan használhatna fel egy szent Isten egy gonosz nemzetet népe megbüntetésére. A fejezet feltárja az isteni szuverenitás és az emberi igazságosság közötti feszültséget. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek összecsengenek a teodícia témáival ebben a kihívásokkal teli fejezetben.
Zsoltárok 73:3: "Mert irigyeltem az arrogánsokat, amikor láttam ezeknek a gonosz embereknek a boldogulását." - Ez a vers tükrözi Habakuk csalódottságát az 1:3-4-ben a gonoszok látszólagos jóléte miatt.
Jeremiás 12:1: "Igazad van, Uram, amikor az ügyemet eléd tárom. Azonban vitatkozni szeretnék veled az igazságosságodról. Miért boldogul a gonoszok útja? Miért él minden áruló békében?" - Ahogy Habakuk az 1:13-ban, Jeremiás is megkérdőjelezi Isten látszólagos toleranciáját a gonoszság iránt.
Róma 1:17: "Mert az evangéliumban Isten igazsága jelenik meg, olyan igazságosság, amely elejétől végéig hitből van, amint meg van írva: "Az igaz hitből él."" - Pál idézi a Habakuk 2:4-et, amelyet Habakuk panaszaival összefüggésben vezetünk be az 1. fejezetben.
Ésaiás 10:5-6: "Jaj Asszíriának, haragom vesszőjének! A te kezedben van felháborodásom botja! Küldöm őt egy istentelen nemzet ellen, küldöm egy nép ellen, amely engem haragít, hogy kifosztja és kifosztja őket, és tapossák őket, mint az utcák sárját." - Ez a részlet megismétli Isten magyarázatát a Habakuk 1:5-11-ben a káldeusok ítéleti eszközként való használatáról.
ApCsel 13:41: "Nézzétek, ti csúfolók, csodálkozzatok és pusztuljatok el; mert a te napjaidban olyasmit teszek, amit nem hinnél el, ha valaki elmondaná neked!'" - Pál a Habakuk 1:5-öt idézi prédikációjában, a próféta figyelmeztetését saját korára alkalmazva.
FAQ:
Miért kérdi Habakuk Istent az igazak szenvedéséről?
Habakuk megkérdőjelezi Istent a gonoszok boldogulásáról és az igazak szenvedéséről, kifejezve gyötrelmét az igazságosság nyilvánvaló hiánya miatt. (Habakuk 1:2-4)
Mit mond Isten Habakuknak a gonoszok elnyomásáról?
Isten kinyilatkoztatja, hogy a babiloniakat, egy könyörtelen népet fogja felhasználni a gonoszok megbüntetésére, megmutatva, hogy Isten igazságosságát végrehajtják, még ha váratlan módon is. (Habakuk 1:5-11)
Hogyan reagál Habakuk Isten válaszára a babiloniakkal kapcsolatban?
Habakuk aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Isten egy gonoszabb népet használ a gonoszok megbüntetésére, megkérdőjelezve egy ilyen cselekedet érvényességét. (Habakuk 1:12-17)
Mit tanulhatunk meg Isten természetéről a Habakuk 1. fejezetből?
Habakuk 1 azt tanítja nekünk, hogy Isten szuverén, igazságos, és váratlan eszközöket használ céljai megvalósítására, még akkor is, ha nem értjük őket teljesen. (Habakuk 1:12-13)
Milyen reményt ad Isten az igazaknak a Habakuk 1-ben?
Az igazak abban reménykednek, hogy bár úgy tűnik, hogy a gonoszok boldogulnak, végül Isten igazságot szolgáltat. Az igazak hitből fognak élni, bízva Isten szuverenitásában. (Habakuk 1:4)
