1. καὶ ἐμνήσθη ὁ θεὸς τοῦ Νωε καὶ πάντων τῶν θηρίων καὶ πάντων τῶν κτηνῶν καὶ πάντων τῶν πετεινῶν καὶ πάντων τῶν ἑρπετῶν ὅσα ἦν μετ’ αὐτοῦ ἐν τῇ κιβωτῷ καὶ ἐπήγαγεν ὁ θεὸς πνεῦμα ἐπὶ τὴν γῆν καὶ ἐκόπασεν τὸ ὕδωρ
2. καὶ ἐπεκαλύφθησαν αἱ πηγαὶ τῆς ἀβύσσου καὶ οἱ καταρράκται τοῦ οὐρανοῦ καὶ συνεσχέθη ὁ ὑετὸς ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ
3. καὶ ἐνεδίδου τὸ ὕδωρ πορευόμενον ἀπὸ τῆς γῆς ἐνεδίδου καὶ ἠλαττονοῦτο τὸ ὕδωρ μετὰ πεντήκοντα καὶ ἑκατὸν ἡμέρας
4. καὶ ἐκάθισεν ἡ κιβωτὸς ἐν μηνὶ τῷ ἑβδόμῳ ἑβδόμῃ καὶ εἰκάδι τοῦ μηνός ἐπὶ τὰ ὄρη τὰ Αραρατ
5. τὸ δὲ ὕδωρ πορευόμενον ἠλαττονοῦτο ἕως τοῦ δεκάτου μηνός ἐν δὲ τῷ ἑνδεκάτῳ μηνί τῇ πρώτῃ τοῦ μηνός ὤφθησαν αἱ κεφαλαὶ τῶν ὀρέων
6. καὶ ἐγένετο μετὰ τεσσαράκοντα ἡμέρας ἠνέῳξεν Νωε τὴν θυρίδα τῆς κιβωτοῦ ἣν ἐποίησεν
7. καὶ ἀπέστειλεν τὸν κόρακα τοῦ ἰδεῖν εἰ κεκόπακεν τὸ ὕδωρ καὶ ἐξελθὼν οὐχ ὑπέστρεψεν ἕως τοῦ ξηρανθῆναι τὸ ὕδωρ ἀπὸ τῆς γῆς
8. καὶ ἀπέστειλεν τὴν περιστερὰν ὀπίσω αὐτοῦ ἰδεῖν εἰ κεκόπακεν τὸ ὕδωρ ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς
9. καὶ οὐχ εὑροῦσα ἡ περιστερὰ ἀνάπαυσιν τοῖς ποσὶν αὐτῆς ὑπέστρεψεν πρὸς αὐτὸν εἰς τὴν κιβωτόν ὅτι ὕδωρ ἦν ἐπὶ παντὶ προσώπῳ πάσης τῆς γῆς καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἔλαβεν αὐτὴν καὶ εἰσήγαγεν αὐτὴν πρὸς ἑαυτὸν εἰς τὴν κιβωτόν
10. καὶ ἐπισχὼν ἔτι ἡμέρας ἑπτὰ ἑτέρας πάλιν ἐξαπέστειλεν τὴν περιστερὰν ἐκ τῆς κιβωτοῦ
11. καὶ ἀνέστρεψεν πρὸς αὐτὸν ἡ περιστερὰ τὸ πρὸς ἑσπέραν καὶ εἶχεν φύλλον ἐλαίας κάρφος ἐν τῷ στόματι αὐτῆς καὶ ἔγνω Νωε ὅτι κεκόπακεν τὸ ὕδωρ ἀπὸ τῆς γῆς
12. καὶ ἐπισχὼν ἔτι ἡμέρας ἑπτὰ ἑτέρας πάλιν ἐξαπέστειλεν τὴν περιστεράν καὶ οὐ προσέθετο τοῦ ἐπιστρέψαι πρὸς αὐτὸν ἔτι
13. καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἑνὶ καὶ ἑξακοσιοστῷ ἔτει ἐν τῇ ζωῇ τοῦ Νωε τοῦ πρώτου μηνός μιᾷ τοῦ μηνός ἐξέλιπεν τὸ ὕδωρ ἀπὸ τῆς γῆς καὶ ἀπεκάλυψεν Νωε τὴν στέγην τῆς κιβωτοῦ ἣν ἐποίησεν καὶ εἶδεν ὅτι ἐξέλιπεν τὸ ὕδωρ ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς
14. ἐν δὲ τῷ μηνὶ τῷ δευτέρῳ ἑβδόμῃ καὶ εἰκάδι τοῦ μηνός ἐξηράνθη ἡ γῆ
15. καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεὸς τῷ Νωε λέγων
16. ἔξελθε ἐκ τῆς κιβωτοῦ σὺ καὶ ἡ γυνή σου καὶ οἱ υἱοί σου καὶ αἱ γυναῖκες τῶν υἱῶν σου μετὰ σοῦ
17. καὶ πάντα τὰ θηρία ὅσα ἐστὶν μετὰ σοῦ καὶ πᾶσα σὰρξ ἀπὸ πετεινῶν ἕως κτηνῶν καὶ πᾶν ἑρπετὸν κινούμενον ἐπὶ τῆς γῆς ἐξάγαγε μετὰ σεαυτοῦ καὶ αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε ἐπὶ τῆς γῆς
18. καὶ ἐξῆλθεν Νωε καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ καὶ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ καὶ αἱ γυναῖκες τῶν υἱῶν αὐτοῦ μετ’ αὐτοῦ
19. καὶ πάντα τὰ θηρία καὶ πάντα τὰ κτήνη καὶ πᾶν πετεινὸν καὶ πᾶν ἑρπετὸν κινούμενον ἐπὶ τῆς γῆς κατὰ γένος αὐτῶν ἐξήλθοσαν ἐκ τῆς κιβωτοῦ
20. καὶ ᾠκοδόμησεν Νωε θυσιαστήριον τῷ θεῷ καὶ ἔλαβεν ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν τῶν καθαρῶν καὶ ἀπὸ πάντων τῶν πετεινῶν τῶν καθαρῶν καὶ ἀνήνεγκεν ὁλοκαρπώσεις ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον
21. καὶ ὠσφράνθη κύριος ὁ θεὸς ὀσμὴν εὐωδίας καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεὸς διανοηθείς οὐ προσθήσω ἔτι τοῦ καταράσασθαι τὴν γῆν διὰ τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων ὅτι ἔγκειται ἡ διάνοια τοῦ ἀνθρώπου ἐπιμελῶς ἐπὶ τὰ πονηρὰ ἐκ νεότητος οὐ προσθήσω οὖν ἔτι πατάξαι πᾶσαν σάρκα ζῶσαν καθὼς ἐποίησα
22. πάσας τὰς ἡμέρας τῆς γῆς σπέρμα καὶ θερισμός ψῦχος καὶ καῦμα θέρος καὶ ἔαρ ἡμέραν καὶ νύκτα οὐ καταπαύσουσιν
Lábjegyzetek:
8:1-3 - Isten emlékszik Noéra, és elkezdi apadni az özönvizet. Ez Isten hűségét tükrözi ígéreteinek betartásában és irgalmasságát a teremtés helyreállításában, még súlyos ítélet után is (lásd még Zsoltárok 136:23 és Ésaiás 54:9).
8:4-5 - A bárka az Ararát hegyein nyugszik, jelezve az új, özönvíz utáni korszak kezdetét. Az Ararát hegyei a helyreállítási pontot és Isten gondviselését jelképezik, emlékeztetve minket arra, hogy Neki mindig van egy terve az üdvösségre (lásd még Zsolt 104:6-9).
8:6-12 - Noé kiküld egy galambot, hogy lássa, apadt-e a víz. Az olajággal való visszatérés a reményt, a békét és a megújulást szimbolizálja, és a szövetség és a jólét szimbólumává válik (lásd még Zakariás 9:11 és Róma 8:19-21).
8:13-17 - Noé és családja elhagyja a bárkát, amikor a föld kiszáradt, ahogy Isten megparancsolta. Ez egy új kezdetet jelképez az emberiség számára, amely hasonló egy új teremtéshez, amelyet Isten engedelmessége és áldása jellemez (lásd még 2 Korinthus 5:17).
8:20-22 - Noé oltárt épít, és áldozatot mutat be Istennek, aki elégedett az illattal. Isten megígéri, hogy soha többé nem pusztítja el a földet özönvízzel, ezzel kimutatva irgalmát és elkötelezettségét az emberiség iránt, még akkor is, ha elismeri a bűn tartósságát (lásd még Róma 12:1 és Ésaiás 54:9).
Kapcsolódó versek Gênesis, 8:
A Genezis 8. fejezete az özönvíz végét és az új kezdetet meséli el. Hogyan újítja meg Isten teremtését? Ez a reményteljes szöveg a vizek visszavonulását, a bárka partraszállását és Noé távozását írja le A fejezet kiemeli Noé Istenre való emlékezését, a szél és a galamb szerepét, valamint az özönvíz utáni első istentiszteletet. Az 1 Mózes 8. fejezete a megújulás, az isteni hűség és a természet folyamatos körforgása témáit határozza meg. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek e döntő fejezet megváltó témáihoz kapcsolódnak.
1Péter 3:20: "akik régen nem engedelmeskedtek, amikor Isten türelmesen várt Noé idejében, miközben a bárkát építették. Csak néhány embert, nevezetesen nyolcat mentettek meg a vízen keresztül" - Péter a bárkában megmentettek számára hivatkozik, amint azt az 1Mózes 8. fejezete említi.
Ésaiás 54:9: "Számomra ez olyan, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vize soha többé nem borítja be a földet. Ugyanígy most esküszöm, hogy soha nem fogok rád haragudni, sem megdorgálni." - Ésaiás Isten özönvíz utáni ígéretét (1Mózes 8:21-22) használja az irgalmasság új ígéretének alapjaként.
2Péter 2:5: "ha nem kímélte az ókori világot, amikor az özönvizet egy gonosz világra hozta, hanem megőrizte Noét, az igazság prédikátorát és hét másikat;" - Péter megemlíti Noé és családja megőrzését az özönvíz idején, utalva az 1Móz 8 eseményeire.
Zsidók 11:7: "Noé hit által, amikor még nem látott dolgokra figyelmeztették, szent félelemtől megindítva bárkát épített, hogy megmentse családját. Hitével elítélte a világot, és örököse lett a hitből származó igazságnak." - A Zsidókhoz írt levél szerzője Noé és családja üdvösségét (1Móz 8) hitük eredményeként értelmezi.
Ezékiel 14:14: "Még ha ez a három ember – Noé, Dániel és Jób – benne lenne is, csak az ő igazságuk révén tudnák megmenteni magukat – mondja a Szuverén Úr." - Ezékiel Noét az igazságosság példájaként használja, utalva az özönvíz idején megmentésére az 1Móz 8-ban.
FAQ:
Mi történt, amikor az árvíz apadni kezdett?
A vizek 150 nap múlva apadni kezdtek, és a bárka megállt az Ararát hegyén. A vizek fokozatosan visszahúzódtak, mígnem kiszáradt a föld. (1Mózes 8:3-4)
Hogyan ellenőrizte Noé, hogy a vizek apadtak-e?
Noé kiküldött egy hollót és egy galambot, hogy lássák, leapadt-e a víz. A galamb egy olajfalevéllel tért vissza, jelezve, hogy a föld kezd kiszáradni. (1Mózes 8:6-11)
Mi volt az első dolga, amit Noé tett, amikor elhagyta a bárkát?
A bárkát elhagyva Noé oltárt épített és áldozatokat mutatott be Istennek, megköszönve neki a megváltást és a földi élet megújulását. (1Mózes 8:20)
Mit ígért Isten Noénak az özönvíz után?
Isten megígérte, hogy soha többé nem pusztítja el a földet özönvízzel, szövetséget köt Noéval és minden élőlénnyel, és e szövetség jeléül a szivárványt helyezi el. (1Mózes 8:21-22; 9:12-17)
Hogyan volt kedves Noé áldozata Istennek?
Noé áldozata kedves volt Istennek, mert az engedelmességet és a hálát szimbolizálta. Isten elfogadta az áldozatot, és megígérte, hogy fenntartja a föld természetes rendjét. (1Mózes 8:20-22)
