1. Al maestro di coro. Per Idutun. Salmo. Di Davide.
2. Mi proposi: "Voglio controllare le mie vie per non peccare con la lingua; alla mia bocca voglio mettere un capestro, fino a che l'empio sta dinanzi a me".
3. Me ne stetti muto, in silenzio; tacqui, ma senza frutto. Il mio dolore s'inasprì; bruciava il mio cuore dentro di me:
4. mentre sospiravo, s'accendeva un fuoco. Allora parlai con la mia lingua:
5. "Fammi conoscere, o Signore, la mia fine, quale sia l'estensione dei miei giorni. Vorrei sapere quanto io sia fragile.
6. Ecco: in pochi palmi hai fissato i miei giorni, e la durata della mia vita è come un nulla davanti a te. Oh sì, come un soffio è ogni essere umano!
7. Oh sì, qual ombra che svanisce è ogni mortale! Oh sì, s'affanna per nulla, accumula ricchezze e non sa chi le avrà in eredità!".
8. Ed ora, cosa potrei attendere, o Signore? Solo in te sta la mia speranza.
9. Liberami da tutte le mie colpe; non rendermi un ludibrio per lo stolto.
10. Taccio; non apro la mia bocca, poiché è opera tua.
11. Allontana da me la tua piaga, dalla forza della tua mano io sono finito.
12. Con il castigo per la colpa tu correggi l'uomo, e come la tignola tu corrodi tutto ciò che gli è caro. Oh sì, un soffio è ogni essere umano!
13. Ascolta la mia preghiera, o Signore, porgi l'orecchio al mio grido d'aiuto; davanti alle mie lacrime non restartene muto. Poiché un pellegrino io sono presso di te, un forestiero come tutti i miei padri.
14. Vòlgiti da me perché io abbia sollievo, prima che me ne vada e non ci sia più.
Lábjegyzetek:
39:1-3 - A zsoltáríró szavai használatán elmélkedik, kiemelve a nyelv fegyelmezésének fontosságát. Ez az óvatosság a beszédben a bölcsesség gyakorlata, amely megelőzheti a konfliktust és a bántást (lásd még Jakab 3:2-6 és Példabeszédek 21:23).
39:4-5 - A zsoltáros imája bölcsességért és az élet rövidségének megértéséhez az emberi gyarlóság elismerése. A halandóság tudatának el kell vezetnie bennünket az értelmes élethez (lásd még Zsoltárok 90:12 és Prédikátor 12:1).
39:6-7 - Hangsúlyozzák az emberi hiúság és az Istenben való reménység közötti kontrasztot. A zsoltáríró felismeri, hogy a gazdagság és az eredmények nem hoznak valódi biztonságot, de az Istenbe vetett bizalom alapvető az életben (lásd még Zsolt 62:10 és 1Timótheus 6:17).
39:11-12 - Isten fegyelmezését a lelki növekedés eszközének tekintik. A zsoltáríró felismeri, hogy Isten korrekciói a javunkat szolgálják, és segítenek visszatérni Hozzá (lásd még Zsidók 12:5-6 és Zsolt 94:12).
39:13 - A védelem iránti kérés és a könyörgés, hogy ne hagyjuk el magunkat, feltárja Isten iránti mélységes szükségét a nyomorúság idején. Isten jelenléte alapvető fontosságú hitünk útján (lásd még Zsoltárok 27:9 és Róma 8:38-39).
Kapcsolódó versek Salmi, 39:
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére gondol. Hogyan lehet értelmet találni a létezés rövidségében? Dávidnak ez a meditatív zsoltárja az élet mulandóságán és a földi gondok hiúságán elmélkedik. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint a nyelvszabályozás, az emberi jelentéktelenség Isten előtt és az örökkévaló céllal való élet szükségessége. A 39. zsoltár mély elmélkedésre hív a halandóságról. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e filozófiai zsoltár elmélkedéseit.
Jakab 4:14: "Még azt sem tudod, mi lesz veled holnap! mi az életed? Olyan vagy, mint a köd, amely egy darabig megjelenik, majd eloszlik." - Az élet rövidségéről szóló elmélkedés a Zsoltárok 39:4–5-höz kapcsolódik.
1Péter 2:11: "Szeretteim, ragaszkodom ahhoz, hogy mint idegenek és zarándokok a világban, tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak." - A Zsoltárok 39:12-ben visszhangzik a gondolat, hogy zarándokként legyünk ezen a földön.
Prédikátor 6:2: "Isten gazdagságot, vagyont és becsületet ad az embernek, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, amire szeme vágyik; de Isten nem engedi, hogy élvezze ezeket a dolgokat, és egy idegen is élvezi őket. Ez abszurd, szörnyű gonoszság." - Ez a vers az élet hiúságáról szóló elmélkedést tükrözi a Zsoltárok 39:6-ban.
Zsidók 11:13: "Ezek mind hitből éltek, és meghaltak anélkül, hogy megkapták volna, amit ígértek; Látták őket messziről és köszöntötték őket messziről, felismerve, hogy idegenek és zarándokok a földön." - Csakúgy, mint a Zsoltárok 39:12, ez a vers arról beszél, hogy idegenek vagyunk a földön.
Jób 7:17-18: "Mi az ember, hogy felmagasztalod, hogy törődsz vele, hogy minden reggel megvizsgálod és minden pillanatban próbára teszed?" - Ez a Jób-részlet a Zsoltárok 39:11-ben az ember természetére vonatkozó elmélkedéseket visszhangozza.
FAQ:
Mit tanít a 39. zsoltár az élet rövidségéről?
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére és rövidségére emlékeztet bennünket, és arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk végességünkön, és bölcsességet keressünk a céltudatos élethez. (Zsoltárok 39:4-5)
Hogyan tanít meg minket a 39. zsoltár az isteni bölcsesség keresésére?
A 39. zsoltár arra tanít, hogy imádkozzunk bölcsességért, hogy megértsük életünk értelmét és cselekedeteinket Isten előtt. (Zsoltárok 39:6-7)
Mit jelent az, hogy „kiáltásomat tedd eléd, Uram”?
Ez azt jelenti, hogy megadjuk Istennek minden aggodalmunkat és aggodalmunkat, bízva abban, hogy meghallgatja imáinkat, és megadja a helyes választ. (Zsoltárok 39:12)
Hogyan fejezi ki a 39. zsoltár Dávid gyötrelmét?
Dávid kifejezi gyötrelmét és az emberi szenvedés megértésének nehézségeit, de Istenhez fordul megkönnyebbülésért és megértésért. (Zsoltárok 39:10-11)
Milyen leckét tanít a 39. zsoltár a szenvedésről és az Istenbe vetett bizalomról?
A 39. zsoltár azt tanítja, hogy a nehézségek és a szenvedés ellenére bíznunk kell Istenben, és kérjük az Ő segítségét, hogy megbirkózzunk megpróbáltatásainkkal. (Zsoltárok 39:12-13)
