1. Maestrului de cor. Yedutún. Psalm. Al lui Davíd.
2. Mi-am zis: „Voi veghea asupra căilor mele, ca să nu păcătuiesc cu limba mea. Voi pune pază gurii mele cât timp cel nelegiuit îmi va sta împotrivă”.
3. Am stat mut, în tăcere; am tăcut chiar când era vorba de bine şi durerea mea s-a înteţit.
4. S-a înfierbântat în mine inima mea şi în cugetul meu a izbucnit focul. Atunci mi-am dat drumul limbii:
5. „Fă-mi cunoscut, Doamne, sfârşitul meu şi care este lungimea zilelor mele, ca să ştiu cât de lipsit sunt eu!
6. Iată, tu ai dat zilelor mele o lungime de câteva palme şi durata vieţii mele e ca un nimic în faţa ta. Într-adevăr, e doar deşertăciune tot omul care trăieşte Sélah
7. şi ca o umbră este omul care trece. Da, în zadar se zbuciumă; strânge comori, şi nu ştie pentru cine le adună”.
8. Iar acum, ce pot să mai aştept, Doamne? Nădejdea mea este numai la tine.
9. De toate fărădelegile mele mântuieşte-mă, să nu mă faci de ocara celui nebun!
10. Am tăcut şi nu mi-am deschis gura, căci tu eşti cel care faci [toate].
11. Depărtează de la mine loviturile tale; de apăsarea mâinii tale sunt zdrobit!
12. Prin pedepsele pentru păcat, tu îl corijezi pe om; ca molia îi distrugi dorinţa. Într-adevăr, tot omul este deşertăciune! Sélah
13. Ascultă, Doamne, rugăciunea mea şi pleacă-ţi urechea la strigarea mea, nu fi surd la lacrimile mele, căci sunt străin înaintea ta, un trecător, ca toţi părinţii mei!
14. Întoarce-ţi privirea de la mine, ca să mă înseninez înainte de a mă duce şi de a nu mai fi!
Lábjegyzetek:
39:1-3 - A zsoltáríró szavai használatán elmélkedik, kiemelve a nyelv fegyelmezésének fontosságát. Ez az óvatosság a beszédben a bölcsesség gyakorlata, amely megelőzheti a konfliktust és a bántást (lásd még Jakab 3:2-6 és Példabeszédek 21:23).
39:4-5 - A zsoltáros imája bölcsességért és az élet rövidségének megértéséhez az emberi gyarlóság elismerése. A halandóság tudatának el kell vezetnie bennünket az értelmes élethez (lásd még Zsoltárok 90:12 és Prédikátor 12:1).
39:6-7 - Hangsúlyozzák az emberi hiúság és az Istenben való reménység közötti kontrasztot. A zsoltáríró felismeri, hogy a gazdagság és az eredmények nem hoznak valódi biztonságot, de az Istenbe vetett bizalom alapvető az életben (lásd még Zsolt 62:10 és 1Timótheus 6:17).
39:11-12 - Isten fegyelmezését a lelki növekedés eszközének tekintik. A zsoltáríró felismeri, hogy Isten korrekciói a javunkat szolgálják, és segítenek visszatérni Hozzá (lásd még Zsidók 12:5-6 és Zsolt 94:12).
39:13 - A védelem iránti kérés és a könyörgés, hogy ne hagyjuk el magunkat, feltárja Isten iránti mélységes szükségét a nyomorúság idején. Isten jelenléte alapvető fontosságú hitünk útján (lásd még Zsoltárok 27:9 és Róma 8:38-39).
Kapcsolódó versek Cartea Psalmilor, 39:
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére gondol. Hogyan lehet értelmet találni a létezés rövidségében? Dávidnak ez a meditatív zsoltárja az élet mulandóságán és a földi gondok hiúságán elmélkedik. A szöveg olyan témákkal foglalkozik, mint a nyelvszabályozás, az emberi jelentéktelenség Isten előtt és az örökkévaló céllal való élet szükségessége. A 39. zsoltár mély elmélkedésre hív a halandóságról. Vizsgáljunk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e filozófiai zsoltár elmélkedéseit.
Jakab 4:14: "Még azt sem tudod, mi lesz veled holnap! mi az életed? Olyan vagy, mint a köd, amely egy darabig megjelenik, majd eloszlik." - Az élet rövidségéről szóló elmélkedés a Zsoltárok 39:4–5-höz kapcsolódik.
1Péter 2:11: "Szeretteim, ragaszkodom ahhoz, hogy mint idegenek és zarándokok a világban, tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak." - A Zsoltárok 39:12-ben visszhangzik a gondolat, hogy zarándokként legyünk ezen a földön.
Prédikátor 6:2: "Isten gazdagságot, vagyont és becsületet ad az embernek, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, amire szeme vágyik; de Isten nem engedi, hogy élvezze ezeket a dolgokat, és egy idegen is élvezi őket. Ez abszurd, szörnyű gonoszság." - Ez a vers az élet hiúságáról szóló elmélkedést tükrözi a Zsoltárok 39:6-ban.
Zsidók 11:13: "Ezek mind hitből éltek, és meghaltak anélkül, hogy megkapták volna, amit ígértek; Látták őket messziről és köszöntötték őket messziről, felismerve, hogy idegenek és zarándokok a földön." - Csakúgy, mint a Zsoltárok 39:12, ez a vers arról beszél, hogy idegenek vagyunk a földön.
Jób 7:17-18: "Mi az ember, hogy felmagasztalod, hogy törődsz vele, hogy minden reggel megvizsgálod és minden pillanatban próbára teszed?" - Ez a Jób-részlet a Zsoltárok 39:11-ben az ember természetére vonatkozó elmélkedéseket visszhangozza.
FAQ:
Mit tanít a 39. zsoltár az élet rövidségéről?
A 39. zsoltár az emberi élet törékenységére és rövidségére emlékeztet bennünket, és arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk végességünkön, és bölcsességet keressünk a céltudatos élethez. (Zsoltárok 39:4-5)
Hogyan tanít meg minket a 39. zsoltár az isteni bölcsesség keresésére?
A 39. zsoltár arra tanít, hogy imádkozzunk bölcsességért, hogy megértsük életünk értelmét és cselekedeteinket Isten előtt. (Zsoltárok 39:6-7)
Mit jelent az, hogy „kiáltásomat tedd eléd, Uram”?
Ez azt jelenti, hogy megadjuk Istennek minden aggodalmunkat és aggodalmunkat, bízva abban, hogy meghallgatja imáinkat, és megadja a helyes választ. (Zsoltárok 39:12)
Hogyan fejezi ki a 39. zsoltár Dávid gyötrelmét?
Dávid kifejezi gyötrelmét és az emberi szenvedés megértésének nehézségeit, de Istenhez fordul megkönnyebbülésért és megértésért. (Zsoltárok 39:10-11)
Milyen leckét tanít a 39. zsoltár a szenvedésről és az Istenbe vetett bizalomról?
A 39. zsoltár azt tanítja, hogy a nehézségek és a szenvedés ellenére bíznunk kell Istenben, és kérjük az Ő segítségét, hogy megbirkózzunk megpróbáltatásainkkal. (Zsoltárok 39:12-13)
