Zsoltárok könyve, 143
6. Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
6. Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
A 143. zsoltár a fájdalom és az Úr számára nyújtott segítségkérés sírása egy nehéz helyzet közepette. A zsoltáros kifejezi az Istenbe vetett bizalmát, mint egyetlen reményét, és imádkozik az orientációért és megszabadulásáért. Az alábbiakban öt vers található a zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 18:2: "Az Úr az én sziklám, erődöm és a felszabadítóm; Istenem az én sziklám, akinek menekültem. Ő a pajzsom és az a hatalom, amely megment, a torony." Ez a vers kiemeli a zsoltáros bizalmát Istenben, mint a sziklájával és erődjével, mint valaki, aki védelmet és üdvösséget ad neki.
Zsoltár 142:5: "Neked, Uram, sírok, mondván, hogy te vagy az én menedékem; te vagy mindazok, akik az élők földjén vannak." A zsoltáros felismeri, hogy Isten menedéke és az egyetlen remény a hátrányok közepette.
Zsoltár 139:23-24: "Keressen nekem, Istenem, és ismerje a szívemet; bizonyítsa meg, és ismerje meg aggodalmaimat. Nézze meg, hogy a magatartásomban valami sérti-e téged, és irányít-e az örök út mentén." Ez a vers kiemeli a zsoltáros isteni orientáció iránti vágyát, és megtisztulhat minden olyan gondolatból vagy hozzáállásból, amely sértheti Istent.
Zsoltár 34:18: "Az Úr közel áll azokhoz, akik megtört szívvel rendelkeznek, és megmentik azokat, akiknek megrázott szelleme van." Ez a vers vigasztalást hoz a zsoltáros számára, emlékezve arra, hogy Isten közel áll a szenvedőkhez, és tehetetlennek érzik magukat.
Zsoltár 25:4-5: "Mutasd meg nekem, Uram, az utad, tanítsd meg az utadat; vezesse az igazságodat, és tanítson meg, mert te vagy Isten, Megváltóm, és reményem, hogy mindig benned van." A zsoltáros felszólítja Isten orientációját az életében, felismerve, hogy csak ő képes irányítani őt az igazság útjára és az állandó reményére.
“Deve-se caminhar em nuvens cada vez que se termina uma confissão!” São Padre Pio de Pietrelcina
