Sámuel II. könyve, 1
1. Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt.
2. A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult elõtte.
3. Dávid megkérdezte: "Honnét jössz?" "Izrael táborából menekültem" - felelte.
4. "Mi történt? - kérdezte Dávid. - Beszéld el nekem!" "A nép elmenekült a csatából - válaszolta -, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!"
5. Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: "Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?"
6. A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: "Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt - nyomában a kocsik és lovasok.
7. Amikor megfordult és észrevett, megszólított:
8. "Ki vagy?" "Egy amalekita" - válaszoltam.
9. Erre megparancsolta: "Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet."
10. Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejérõl a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak."
11. Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind.
12. Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.
13. Dávid ezután megkérdezte a legénytõl, aki a hírt hozta neki: "Hova való vagy?" "Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia" - válaszolta.
14. Erre Dávid azt mondta: "Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?"
15. Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: "Gyere ide és szúrd le!" Az leszúrta, úgyhogy meghalt.
16. Dávid így szólt hozzá: "Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést."
17. Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra -
18. följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik:
19. Izrael, dicsõséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hõsök?
20. Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak.
21. Gilboa hegyei, se harmat, se esõ ne öntözzön benneteket, hitszegõ földeteket, ahol szégyen érte a hõs pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét,
22. hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül.
23. Saul és Jonatán - hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erõsebbek az oroszlánnál.
24. Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tûzött ruhátokra.
25. Hogy estek el a hõsök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán,
26. szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél.
27. Hogy estek el a hõsök, harci fegyvereik hogy törtek szét?