1. Eliú, falando de novo, disse:
2. Parece-te porventura justo o teu pensamento, quando disseste: Eu tenho razão contra Deus?
3. Ou quando disseste: de que me serve a minha inocência, que vantagem tirei de não pecar?
4. Eu, portanto, responderei aos teus discursos e aos teus amigos contigo.
5. Levanta os olhos ao céu e vê, contempla como o firmamento é mais alto que tu.
6. Se pecares, que dano farás tu a Deus? Se as tuas iniquidades se multiplicarem, que prejuízo lhe causarás?
7. Se obrares com justiça, que proveito lhe darás ou que receberá ele da lua mão?
8. A tua impiedade só poderá fazer mal a um homem, que é teu semelhante; a tua justiça só poderá ser útil ao afilho do homem.
9. Eles (os oprimidos) clamam por causa da gravidade da opressão, e lamentam-se por causa da violência do braço dos tiranos.
10. Mas nenhum disse: Onde está o Deus que me criou, que inspira cânticos de júbilo em plena noite;
11. que nos instrui mais que aos animais da terra, e nos ilustra mais que às aves do céu?
12. Clamam então, e Deus não os ouve por causa da soberba dos maus.
13. Deus não ouve gritos vãos o Omnipotente não os atende.
14. Ainda quando tenhas dito: "(Deus") não atende", - a (tua) causa está já diante dele, espera o seu julgamento.
15. Mas, agora, porque a sua cólera ainda se não manifestou, há motivo para dizer que ele não faz caso do crime?
16. Logo Job em vão abriu a sua boca, insensatamente multiplicou palavras.
Lábjegyzetek:
35:1-4 - Elihu megkérdőjelezi Jób nézetét a szenvedésről és Isten igazságosságáról, hangsúlyozva az alázat fontosságát az isteni természettel és az emberi fájdalommal kapcsolatos mélyreható kérdések megválaszolásában (lásd még Példabeszédek 3:7 és Róma 12:3).
35:6-8 - Elihu azzal érvel, hogy az emberi bűn nem közvetlenül érinti Istent, hanem olyan következményei vannak, amelyek hatással vannak az emberekre. Ez felfedi a cselekvés és a következmény kapcsolatát a hívő ember életében (lásd még Galata 6:7-8 és Ezékiel 18:30-32).
35:9-13 - Elihu megemlíti, hogy az elnyomás hatására az emberek Istenhez kiáltanak, de a válasz hiánya nem a közömbösség jele. Ez rávilágít az emberi szenvedés és az isteni válasz közötti kapcsolat összetettségére (lásd még Zsoltárok 34:17-18 és Máté 7:7-8).
35:14-16 - Elihu bírálja Jób nézetét Isten látszólagos igazságtalanságáról. Hangsúlyozza, hogy a reményt meg kell őrizni, még a viszontagságok közepette is, mert Isten mindig az Ő bölcsessége szerint cselekszik (lásd még Zsolt 27:14 és Róma 8:28).
35:17-18 - Elihu arra a következtetésre jut, hogy a remény és az Istenbe vetett hit alapvető fontosságú a szenvedés idején. Ez az üzenet felhívás arra, hogy bízzunk Istenben, aki szuverén és igazságos, még akkor is, ha a körülmények igazságtalannak tűnnek (lásd még Zsolt 37:5 és Zsidók 10:23).
Kapcsolódó versek Jó, 35:
A Jób 35. fejezete Elihu harmadik beszédét mutatja be. Milyen hatással van az emberi magatartás Istenre? Ebben a provokatív szövegben Elihu megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy az emberi igazságosság vagy a bűn közvetlenül érinti Istent, azzal érvelve, hogy az emberi cselekedetek elsősorban más emberi lényekre hatnak. A fejezet olyan témákat tár fel, mint az isteni transzcendencia, az ima célja és Isten látszólagos közömbössége. A 35. Jób megkérdőjelezi az Isten és az ember kapcsolatáról alkotott leegyszerűsített elképzeléseket. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják e filozófiai fejezet érdekes témáit.
Zsoltárok 50:21: "Ezeket a dolgokat tetted, és én elhallgattam; Azt hitted, olyan vagyok, mint te. De most megfeddlek, és ellened hozom a vádaimat." - Ez a zsoltár Elihu érvelését visszhangozza a Jób 35-ben, miszerint Isten hallgatása nem jelenti az Ő jóváhagyását vagy közömbösségét.
Prédikátor 5:2: "Ne siess az ajkaddal, se szíveddel ne siess ígéreteket tenni Isten előtt. Isten a mennyben van, te pedig a földön, szóval kevés legyen a szavaid." - Ez a figyelmeztetés tükrözi Elihu tanácsát a Jób 35-ben arról, hogy Istenhez forduláskor alázatra van szükség.
Ésaiás 1:15: "Amikor imádságban kinyújtod kezeidet, elrejtem szemeimet előled; ha szaporítják is az imáikat, nem hallgatom meg őket! A kezed csupa vér!" - Ez az Ézsaiás-részlet jól illusztrálja Elihu azon megállapítását, amely a Jób 35-ben található, miszerint a gonoszság megakadályozhatja az imák meghallgatását.
Mikeás 3:4: "Akkor az Úrhoz kiáltanak, de ő nem válaszol nekik. Abban az időben elrejti arcát előlük a gonoszság miatt, amit tettek." - Ez a vers kiegészíti Elihu érvelését a Jób 35-ben arról, hogy Isten néha miért nem válaszol az imákra.
Példabeszédek 15:29: "Távol van az Úr a gonoszoktól, de meghallgatja az igazak imáját." - Ez a példabeszéd összefoglalja Elihu fő gondolatát Jób 35-ben az igazságosság és az ima hatékonysága közötti kapcsolatról.
FAQ:
Mit mond Elihu az önigazság hiábavalóságáról?
Azt állítja, hogy az emberi igazság nem érinti Istent, mert Ő a szuverén, és a bűn magának a bűnösnek árt. (Jób 35:6-8)
Miért mondja Elihu, hogy Isten nem válaszolhat a szenvedők kiáltására?
Elmagyarázza, hogy Isten nem válaszol azoknak, akik őszintén vagy gőgből kiáltanak, hanem meghallgatja azokat, akik megalázkodnak előtte. (Jób 35:12-13)
Hogyan reagál Elihu arra a vádra, hogy Istent nem érdekli?
Megerősíti, hogy Isten igazságosan uralkodik, és az emberi szenvedés nem isteni elhagyatottságot jelent, hanem lehetőséget a tanulásra. (Jób 35:14)
Mit mond Elihu az ember Istennel szembeni türelmetlenségéről?
Rámutat, hogy az emberek türelmetlenek és nem értik Isten időzítését, elhamarkodottan ítélik meg tetteit. (Jób 35:15-16)
Hogyan cáfolja Elihu azt az elképzelést, hogy az igazságosság hasznot hoz?
Azt mondja, hogy az ember igazsága nem rója adósságba Istent, mert Ő már uralkodó, és az Ő akarata szerint cselekszik. (Jób 35:7-9)
