Isaías, 50

1. Eis o que diz o Senhor: “Onde está a carta de divórcio pela qual eu teria repudiado vossa mãe? Ou, então, a qual de meus credores eu vos vendi? Está bem claro que por vossos crimes fostes vendidos, e por causa de vossos pecados vossa mãe foi repudiada.*

1. Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezõm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bûneitek miatt bocsátottam el anyátokat.

2. Então, por que não encontrei pessoa alguma quando vim? Por que ninguém respondeu ao meu apelo? Tenho eu realmente a mão demasiado curta para libertar, ou não tenho bastante força para salvar? Contudo, com uma simples ameaça, seco o mar e transformo as ondas em terra firme, de forma tal a faltar água para seus peixes, e seus animais perecerem de sede.*

2. Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erõ bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegetõ szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak.

3. Visto os céus com vestimentas de luto, e os cubro como de um cilício”.

3. Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul.

4. O Senhor Deus deu-me a língua de um discípulo para que eu saiba reconfortar pela palavra o que está abatido. Cada manhã ele desperta meus ouvidos para que escute como discípulo;*

4. Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként õ teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.

5. o Senhor Deus abriu-me o ouvido e eu não relutei, não me esquivei.

5. Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.

6. Aos que me feriam, apresentei as espáduas, e as faces àqueles que me arrancavam a barba; não desviei o rosto dos ultrajes e dos escarros.

6. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elõl, akik gyaláztak és leköpdöstek.

7. Mas o Senhor Deus vem em meu auxílio: eis por que não me senti desonrado; enrijeci meu rosto como uma pedra, convicto de não ser desapontado.

7. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kõszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.

8. Aquele que me fará justiça aí está. Quem ousará atacar-me? Vamos medir-nos! Quem será meu adversário? Que se apresente!

8. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám!

9. O Senhor Deus vem em meu auxílio: quem ousaria condenar-me? Cairão em frangalhos como um manto velho; a traça os roerá.

9. Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg.

10. Que aqueles dentre vós que temem o Senhor ouçam a voz de seu Servo! Que aqueles que caminham no escuro, privados de luz, confiem no nome do Senhor e contem com o seu Deus!

10. Mind, aki közületek féli az Urat, az õ szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!

11. Mas vós, que ateais um incêndio, que preparais projéteis inflamáveis, ide ao fogo do vosso incêndio, e dos projéteis que fizestes arder! É minha mão que vos imporá esse tratamento: sereis prostrados nos tormentos.*

11. De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok, és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába, és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezembõl ér ez utol benneteket, mind, ott hevertek majd gyötrelmeitekben.