Isaías, 43

1. E agora, eis o que diz o Senhor, aquele que te criou, Jacó, e te formou, Israel: “Nada temas, pois eu te resgato, eu te chamo pelo nome, és meu.

1. Most hát ezt mondja az Úr, a teremtõd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.

2. Se tiveres de atravessar a água, estarei contigo. E os rios não te submergirão; se caminhares pelo fogo, não te queimarás, e a chama não te consumirá.

2. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tûzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg.

3. Pois eu sou o Senhor, teu Deus, o Santo de Israel, teu salvador. Dou o Egito por teu resgate, a Etiópia e Sabá em compensação.*

3. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted.

4. Porque és precioso a meus olhos, porque eu te aprecio e te amo, permuto reinos por ti, entrego nações em troca de ti.

4. Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért.

5. Fica tranquilo, pois estou contigo, do oriente trarei tua raça, e do ocidente eu te reunirei.

5. Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletrõl idehozom nemzetségedet, és összegyûjtelek napnyugatról.

6. ‘Devolve-os!’ – direi ao setentrião e ao meio-dia –: ‘Não os retenhas! Traze meus filhos das longínquas paragens, e minhas filhas dos confins da terra;

6. Azt mondom majd északnak: Add vissza õket! És délnek: ne tartsd vissza õket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól.

7. todos aqueles que trazem meu nome, e que criei para minha glória’.

7. Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsõségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.

8. Fazei comparecer o povo cego apesar de ter olhos, e os surdos que têm ouvidos!*

8. Lépjen elõ a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket.

9. Que todas as nações se congreguem e que os povos se reúnam! Quem dentre eles soube predizer o que se passa, e foi o primeiro que no-lo fez saber? Que apresentem suas testemunhas para justificar suas pretensões, que sejam ouvidas para que se possa dizer: ‘É exato’.”

9. Gyûljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a rég volt dolgokat? Hozzák elõ tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja õket, azt mondhassa: Úgy van!

10. “Vós sois minhas testemunhas, diz o Senhor, e meus servos que eu escolhi, a fim de que se reconheça e que me acreditem e que se compreenda que sou eu. Nenhum deus foi formado antes de mim, e não haverá outros depois de mim.*

10. Magatok vagytok a tanúim - mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Elõttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha.

11. Sou eu, sou eu o Senhor, não há outro salvador a não ser eu.

11. Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító.

12. Fui eu quem predisse e salvei, e não um deus estranho entre vós. “Vós sois minhas testemunhas” – diz o Senhor –, “eu sou Deus

12. Én hirdettem elõre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim - mondja az Úr.

13. desde toda a eternidade. Ninguém poderia escapar de minha mão; quando executo, quem poderia destruir minha obra?’’

13. Én vagyok az Isten, öröktõl fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?

14. Eis o que diz o Senhor, vosso Redentor, o Santo de Israel: “Por vossa causa, envio a Babilônia, a fim de fazer cair os ferrolhos dos cárceres, e os caldeus se lamentarão em altos brados.*

14. Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki.

15. Eu sou o Senhor, vosso Santo, o criador de Israel, vosso rei”.

15. Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtõje, a ti Királyotok.

16. Eis o que diz o Senhor que abriu uma passagem através do mar, um caminho em meio às ondas,*

16. Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben,

17. que pôs em campo carros e cavalos, a tropa de soldados e chefes: “Eles caíram então para nunca mais se levantar; extinguiram-se como um pavio de vela.

17. aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja.

18. Não vos lembreis mais dos acontecimentos de outrora, não recordeis mais as coisas antigas,

18. Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek.

19. porque eis que vou fazer obra nova, a qual já surge: não a vedes? Vou abrir uma via pelo deserto, e fazer correr arroios pela estepe.

19. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülõben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.

20. Os animais selvagens me darão glória os chacais e as avestruzes, pois terei feito jorrar água no deserto, e correr arroios na estepe, para saciar a sede de meu povo, meu eleito;

20. Dicsõíteni fog a mezõ minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak.

21. o povo, que formei para mim, contará meus feitos.

21. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsõségemet.

22. No entanto, não foste tu que me chamaste, Jacó, tu não te fatigaste por mim, Israel.*

22. Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törõdtél velem, Izrael!

23. Não me ofereceste carneiros em holocausto, nem me honraste com sacrifícios; não cobrei de ti um pesado imposto em oblações, nem te sobrecarreguei exigindo incenso.

23. Nem hoztad el nekem bárányaidat égõáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsõítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek.

24. Não me compraste, a preço alto, cana perfumada, nem me fartaste com a gordura das vítimas. Mas me atormentaste com teus pecados, cansaste-me com tuas iniquidades.

24. Nem vettél nekem pénzen jószagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bûneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál.

25. Sempre sou eu quem deve apagar tuas faltas, e não mais me lembrar de teus pecados.*

25. Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bûneidre nem emlékezem többé.

26. Refresca tua memória e discutamos: apresenta tuas contas, para te justificar!

26. Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elõ ügyedet és igazold magad.

27. Já teu primeiro pai pecou, teus representantes me ofenderam,*

27. Õsatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem,

28. teus príncipes profanaram meu santuário. Então, entreguei Jacó ao anátema e Israel às injúrias”.

28. fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.