Isaías, 49

1. Ilhas, ouvi-me; povos de longe, prestai atenção! O Senhor chamou-me desde meu nascimento; ainda no seio de minha mãe, ele pronunciou meu nome.*

1. Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielõtt még születtem; anyám méhétõl fogva a nevemen szólított.

2. Tornou minha boca semelhante a uma espada afiada, cobriu-me com a sombra de sua mão. Fez de mim uma flecha penetrante, guardou-me na sua aljava.

2. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett.

3. E disse-me: “Tu és meu Servo Israel, em quem me rejubilarei”.*

3. S így szólt hozzám: "A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsõülni!"

4. E eu dizia a mim mesmo: “Foi em vão que padeci, foi em vão que gastei minhas forças”. Todavia, meu direito estava nas mãos do Senhor, e no meu Deus estava depositada a minha recompensa.

4. De én azt gondoltam: "Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erõmet." Ám igaz ügyem az Úr elõtt van, és jutalmam Istenemnél.

5. E agora o Senhor fala, ele, que me formou desde meu nascimento para ser seu servo, para trazer-lhe de volta Jacó e reunir-lhe Israel porque o Senhor fez-me esta honra, e meu Deus tornou-se minha força.*

5. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétõl fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyûjtsem: Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erõm.

6. Disse-me: “Não basta que sejas meu servo para restaurar as tribos de Jacó e reconduzir os fugitivos de Israel; vou fazer de ti a luz das nações, para propagar minha salvação até os confins do mundo”.*

6. "Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig."

7. Eis o que diz o Senhor, o Redentor, o Santo de Israel, ao objeto de desprezo dos homens e de horror das nações, ao escravo dos tiranos: diante de ti, reis se levantarão e príncipes se prostrarão, por causa do Senhor, que é fiel, e do Santo de Israel, que te elegeu.

7. Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hûséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott.

8. Eis o que diz o Senhor: no tempo da graça eu te atenderei, no dia da salvação eu te socorrerei, Eu te formei e designei para fazer a aliança com os povos, para restaurar o país e distribuir as heranças devastadas,*

8. Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.

9. para dizer aos prisioneiros: “Saí!”. E àqueles que mergulham nas trevas: “Vinde à luz!”. Ao longo de todo o trajeto terão o que comer. Sobre todas as dunas encontrarão seu alimento.

9. A foglyokhoz így szólok: "Gyertek ki!" A sötétben ülõkhöz meg: "Gyertek a napvilágra!" Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelõt találnak.

10. Não sentirão fome nem sede; o vento quente e o sol não os castigarão, porque aquele que tem piedade deles os guiará e os conduzirá às fontes.

10. Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti õket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli õket.

11. Eu lhes tornarei acessíveis todas as montanhas, e caminhos atingirão as alturas.

11. Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket.

12. Ei-los que vêm de longe, ei-los do norte e do poente, e outros da terra de Assuã.*

12. Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjérõl.

13. Cantai, ó céus; terra, exulta de alegria; montanhas, prorrompei em aclamações! Porque o Senhor consolou seu povo, comoveu-se e teve piedade dos seus na aflição.

13. Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein.

14. Sião dizia: “O Senhor abandonou-me, o Senhor esqueceu-me”.

14. Így panaszkodott Sion: "Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!"

15. Pode uma mulher esquecer-se daquele que amamenta? Não ter ternura pelo fruto de suas entranhas? E mesmo que ela o esquecesse, eu não te esqueceria nunca.

15. De megfeledkezhet-e csecsemõjérõl az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétõl? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.

16. Eis que estás gravada na palma de minhas mãos, tenho sempre sob os olhos tuas muralhas.*

16. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem elõtt vannak szüntelen.

17. Acorrem já aqueles que vão reconstruir-te, enquanto teus destruidores e devastadores fogem.

17. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.

18. Lança o olhar à volta e vê: reúnem-se todos e vêm a ti. “Por minha vida” – diz o Senhor – “de gala te revestirás, como uma noiva te cingirás.”

18. Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyûlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, mint ékszert, úgy viseled majd õket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük.

19. Teus bairros em ruína e devastados, teu território saqueado serão demasiado estreitos para teus habitantes, após a partida daqueles que se aproveitavam de ti.

19. Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szûkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak.

20. Teus ouvidos ouvirão ainda de teus filhos, que julgavas perdidos: “O espaço é estreito demais para mim; dê-me espaço para que eu me instale!”.

20. Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: "Szûk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!"

21. Então, dirás a ti mesma: “Quem me gerou estes filhos?”. Não tinha filhos, era estéril: “Quem os criou?”. Eis que eu estava desamparada e só: “De onde vieram eles?”.*

21. Te pedig azt gondolod majd magadban: "Ki szülte nekem õket? Hiszen én meddõ voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl õket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?"

22. Eis o que diz o Senhor Deus: “Com a mão vou fazer sinal às nações, e levantar meu estandarte para alertar os povos. Trarão teus filhos na dobra de seu manto, e em seus ombros carregarão tuas filhas.

22. Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák.

23. Reis serão teus aios: prostrados diante de ti, a face contra a terra, lamberão a poeira de teus pés. Saberás então que eu sou o Senhor, e que não serão confundidos os que contam comigo”.*

23. Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak elõtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent.

24. Acaso se tirará a presa ao forte? Ou o que for tomado por um robusto guerreiro lhe escapará das mãos?

24. El lehet-e venni a zsákmányt az erõstõl, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól?

25. Eis o que diz o Senhor: “Sim, a presa do bravo lhe será retirada, a presa do robusto guerreiro lhe escapará; sustentarei tua causa contra teu adversário, libertarei eu mesmo teus filhos.*

25. Igen! Mert az Úr mondja: Az erõstõl megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet.

26. Farei teus opressores comerem sua própria carne, eles se embriagarão com seu próprio sangue, como se fosse vinho. E toda criatura saberá que sou eu o Senhor, teu Salvador, teu Redentor, o Poderoso de Jacó”.*

26. Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktõl, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erõse.