Jó, 41

1. Ninguém é bastante ousado para provocá-lo. Quem lhe resistiria face a face?

1. Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyõzi az embert.

2. Quem pôde afrontá-lo e sair com vida? Quem, debaixo de toda a extensão do céu?*

2. Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?

3. Não quero calar a glória de seus membros e falarei de seu vigor incomparável.

3. Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.

4. Quem levantou a dianteira de sua couraça? Quem penetrou na dupla linha de sua dentadura?

4. Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejérõl, sem szép alkatáról.

5. Quem lhe abriu os dois batentes da goela? Em torno dos seus dentes, só terror!

5. Ki merné felnyitni felsõ ruházatát, és ki hatolhat be kettõs páncéljába?

6. Sua costa é um aglomerado de escudos, cujas juntas são estreitamente ligadas:

6. Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.

7. uma encaixa na outra, nem sequer o ar passa por entre elas;

7. Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakõ pecséttel.

8. uma adere tão bem à outra, que são encaixadas sem se poderem desunir.

8. Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegõ sem hatol át közöttük.

9. Seu espirro faz jorrar a luz e seus olhos são como as pálpebras da aurora.

9. Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.

10. De sua goela saem chamas e escapam centelhas ardentes.

10. Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.

11. De suas ventas sai fumaça como de uma panela que ferve entre chamas.

11. A torkából meg fáklyák törnek elõ, s mint a tûz szikrái szállnak, a magasba.

12. Seu hálito queima como brasa e a chama jorra de sua goela.

12. Az orrlyukaiból füst gomolyog elõ, mint a fazékból, amely forr és buzog.

13. Em seu pescoço reside sua força, diante dele salta o espanto.

13. A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tûzcsóva tör elõ.

14. As dobras de seus músculos são aderentes, esticadas sobre ele, elas são inabaláveis.

14. Nyakszirtjén az erõ vett lakást magának, elõtte meg a rémület jár.

15. Firme como a pedra é seu coração, firme como a mó fixa de um moinho.

15. Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.

16. Quando se levanta, estremecem as ondas e os vagalhões do mar se afastam.

16. Mintha kõbõl volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkõ.

17. Se uma espada o atinge, ela não resiste, nem a lança, nem a flecha, nem o dardo.

17. Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.

18. O ferro para ele é como palha e o bronze, como madeira podre.

18. Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.

19. A flecha não o afugenta, as pedras de funda são palhinhas para ele.

19. Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.

20. O martelo lhe parece um fiapo de palha e ri-se do assobio da espada.

20. A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek.

21. Sob seu ventre há cacos pontiagudos, como uma grade de ferro que se arrasta sobre o lodo.

21. Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.

22. Faz ferver o abismo como uma caldeira e transforma o mar num queimador de perfumes.

22. Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.

23. Deixa atrás de si um sulco luminoso, como se o abismo tivesse cabeleira branca.

23. Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.

24. Não há nada igual a ele na terra, pois foi feito para não ter medo de nada.

24. Mögötte fényesen világlik az útja, õsz ember hajának gondolnád a tengert.

25. Ele afronta tudo o que é elevado. Ele é o rei dos mais orgulhosos animais”.

25. Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.

26.

26. Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak õ a királyuk.