1. Ezt mondta az Úr Jeremiásnak a nagy szárazság alkalmával:

2. Gyászba borult Júda, bánkódnak városai: leroskadnak a földre. Jeruzsálembõl kiáltás hallatszik.

3. A fõemberek vízért küldik szolgáikat; de amikor odaérnek a ciszternákhoz, nem találnak vizet, így üres korsókkal térnek vissza.

4. A mezõ nem hoz többé termést, mert nem esik esõ a földre. Szégyenükben a szántóvetõk befödik fejüket.

5. Még a szarvasünõ is, ha megellik, otthagyja borját a mezõn, mert nem talál füvet.

6. A vadszamarak is ott állnak a kopár magaslatokon, és levegõért kapkodnak, mint a sakálok; szemük eleped, mert nincs mit legelniük.

7. Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is, te azért, Uram, tégy jót velünk a nevedért! Bizony, hûtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened.

8. Uram, Izrael reménysége, és szabadítója a nyomorúság idején: Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?

9. Miért vagy olyan, mint akit megbénít a félelem, és mint az olyan ember, aki nem tud segíteni? Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram, a te nevedet viseljük. Ne hagyj el hát minket!

10. Ezt mondja az Úr errõl a néprõl: Hogy szeretnek ezek ide-oda futkározni! Nem tudják visszafogni a lábukat. De nem is kedveli õket az Úr, sõt számon tartja gonoszságaikat és megtorolja vétkeiket.

11. Azt is mondta nekem az Úr: "Ne könyörögj ezért a népért és jólétéért!

12. Még ha böjtölnek is, nem hallgatom meg esdeklésüket; ha égõ- és ételáldozatokat mutatnak is be, nem szeretem ezt a népet. Inkább karddal, éhínséggel és dögvésszel pusztítom el õket."

13. "Ó, Uram, Istenem - válaszoltam -, hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sõt állandó békességet adok nektek ezen a helyen."

14. Erre az Úr így szólt hozzám: "Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldtem õket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek.

15. Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem õket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták.

16. Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse õket, sem feleségeiket, sem fiaikat és lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat."

17. Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szemembõl patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás.

18. Ha kimegyek a mezõre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtõl epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna.

19. Hát teljesen elvetetted Júdát, és a lelked egészen megutálta Siont? Miért vertél úgy meg minket, hogy számunkra már nincsen gyógyulás? Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés!

20. Uram, elismerjük gonoszságainkat, és atyáink vétkeit is: Bizony, vétkeztünk ellened.

21. De a nevedért ne vess el minket, s ne hagyd, hogy gyalázat érje dicsõséged trónját. Emlékezz meg rólunk, s ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet.

22. Van-e a pogányok bálványai közt, aki esõt ad? És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport? Ugye, te viszed ezt, Uram, végbe mind? Istenünk, te vagy a reménységünk, mert csak te tehetsz ilyet.





“Não se desencoraje se você precisa trabalhar muito para colher pouco. Se você pensasse em quanto uma só alma custou a Jesus, você nunca reclamaria!” São Padre Pio de Pietrelcina