1. Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, Cezáreából fölment Jeruzsálembe.

2. A fõpapok és az elõkelõ zsidók elé járultak, és elõadták panaszukat Pál ellen, majd könyörögve

3. azt a kegyet kérték tõle, hogy hozassa Jeruzsálembe, mert kitervelték, hogy útközben tõrbe ejtik és megölik.

4. Fesztusz azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában õrzik, s maga is hamarosan visszatér oda.

5. "Hanem meghatalmazottaitok jöjjenek vele - mondta -, és ha van valami bûne ennek az embernek, emeljetek ellene vádat."

6. Alig töltött köztük nyolc-tíz napot, lement Cezáreába. Másnap bírói székébe ült, és elõvezettette Pált.

7. Amikor megjelent, a Jeruzsálembõl jött zsidók körülállták, és súlyos vádat hoztak fel ellene. De bizonyítani nem tudták õket.

8. Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem."

9. De Fesztusz a kedvükbe akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: "Beleegyezel, hogy fölmenj Jeruzsálembe, s ott ezek ítélkezzenek fölötted ebben az ügyben?"

10. Pál tiltakozott: "A császár bírói széke elõtt állok, itt kell fölöttem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, ezt magad is jól tudod.

11. Ha tehát vétkes vagyok, és valami olyat tettem, amiért halált érdemlek, készen állok a halálra. De ha semmi alapjuk nincs vádjaiknak, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz föllebbezek!"

12. Fesztusz megbeszélte a dolgot a tanáccsal, és így határozott: "A császárhoz föllebbeztél, a császár elé mész."

13. Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy üdvözöljék Fesztuszt.

14. Amikor már több napja ott idõztek, Fesztusz elõhozta a királynak Pál ügyét. "Félix itt hagyott egy embert a börtönben.

15. Amikor Jeruzsálemben voltam, a fõpapok és a zsidók vénei vádat emeltek és elítélését követelték.

16. Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert, amíg nem szembesítik a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen.

17. Így eljöttek velem ide, másnap mindjárt bírói székbe ültem, és elõvezettettem azt az embert.

18. Amikor a vádlói elõálltak, semmi olyan vádat nem hoztak föl ellene, amit bûnnek minõsíthettem volna.

19. Csak vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg egy bizonyos halott Jézust illetõen, akirõl Pál azt állította, hogy él; ezzel hozakodtak elõ.

20. Ezekben a vitapontokban nem tudtam eligazodni, ezért megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott mondjanak fölötte ítéletet ebben az ügyben.

21. De Pál föllebbezett, s azt kívánta, hogy ügyét vessem a császár ítélete alá. Úgy rendelkeztem hát, hogy tartsák õrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz."

22. Agrippa király így szólt Fesztuszhoz: "Meg szeretném magam is hallgatni ezt az embert." - "Holnap meghallgathatod" - válaszolta (Fesztusz).

23. Másnap Agrippa király és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város elõkelõségeivel egyetemben. Fesztusz parancsára elõvezették Pált.

24. "Agrippa király és ti mindnyájan, akik itt megjelentetek - kezdte Fesztusz -, nézzétek ezt az embert! Miatta egész sereg zsidó fölkeresett Jeruzsálemben is, itt is. Nagy hangon azt kiabálták róla, hogy nem szabad tovább élnie.

25. De meggyõzõdtem róla, hogy semmi olyat nem tett, amiért halált érdemelne. Mégis, mivel a fölséghez fellebbezett, úgy határoztam, hogy elküldöm.

26. De semmi biztosat nem tudok róla írni az uralkodónak. Ezért elétek hozattam, fõképp teeléd, Agrippa király, hogy majd a kihallgatás után tudjak mit írni.

27. Mert ostobaságnak tartom elküldeni a foglyot anélkül, hogy az ellene felhozott vádakat közölném."





Uma filha espiritual perguntou a Padre Pio: “O Senhor cura tantas pessoas, por que não cura esta sua filha espiritual?” Padre Pio respondeu-lhe em voz baixa: “E não nos oferecemos a Deus?” São Padre Pio de Pietrelcina