Apostolok Cselekedetei, 18

1. Ezek után Pál elhagyta Athént, és Korintusba ment.

2. Itt találkozott egy Aquila nevû, pontuszi származású zsidóval, aki nemrég érkezett Itáliából feleségével, Priszcillával, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó hagyja el Rómát.

3. Hozzájuk költözött, s mivel ugyanazt a mesterséget ûzte, náluk maradt, és velük dolgozott, sátorkészítés volt a mesterségük.

4. Szombatonként felszólalt a zsinagógában, meggyõzte a zsidókat és a görögöket.

5. Mihelyt Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen a tanításnak szentelte magát. Bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy Jézus a Messiás.

6. Ellenvetéseikre és káromlásaikra ruháját rázva azt kiáltotta: "Véretek szálljon a fejetekre! Én ártatlan vagyok. Mostantól a pogányokhoz fordulok."

7. Otthagyta õket és egy Ticiusz Jusztus nevû istenfélõ ember házába ment, akinek háza a zsinagóga szomszédságában állt.

8. Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban, sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták.

9. Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: "Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass!

10. Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban."

11. Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.

12. Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal:

13. "Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent."

14. Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: "Ha valami törvénytelenségrõl vagy gonosztettrõl volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van.

15. Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni."

16. Ezzel elkergette õket bírói széke elõl.

17. Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék elõtt agyba-fõbe verték. De Gallió mit sem törõdött vele.

18. Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektõl, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Elõbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett.

19. Efezusba érkezve elvált tõlük, a zsinagógába ment, és vitába szállt a zsidókkal.

20. Arra kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá.

21. Búcsúzáskor azonban megígérte: "Ha Isten is akarja, majd újra eljövök." Ezzel elhajózott Efezusból,

22. s lement Cezáreába. Innét fölment (Jeruzsálembe), hogy üdvözölje az egyházat, aztán visszatért Antióchiába.

23. Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frigiát, és erõt öntött a tanítványokba.

24. Közben egy alexandriai származású, Apolló nevû zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt.

25. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségérõl tudott.

26. Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.

27. Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívõknek,

28. mert a nyilvánosság elõtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.