Fundar 89 Resultados para: elég
Azt hiszed, hogy az üres szó elég ok és erõ a hadakozáshoz? Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? (Királyok II. könyve 18, 20)
Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: "Elég, vond vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérûje mellett állt. (Krónikák I. könyve 21, 15)
Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erõ ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád." (Krónikák II. könyve 20, 12)
A hetedik esztendõben Jehojada elég erõsnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetõit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maazejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük. (Krónikák II. könyve 23, 1)
De Jozija nem fordult vissza elõle, mert elég erõsnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán. (Krónikák II. könyve 35, 22)
Judit azonban így szólt: "Nem eszem belõle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam." (Judit könyve 12, 2)
Mardokeus elment és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki. (a) Mardokeus - felidézve az Úrnak minden tettét - így könyörgött az Úrhoz: (b) "Uram, Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni, ha meg akarod Izraelt menteni. (c) Te alkottad az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található. Te vagy a mindenség Ura, és nincs senki, aki ellenállhatna neked, Uram. (d) Te mindenrõl tudsz, tudod azt is, Uram, hogy nem gõgbõl, kevélységbõl vagy dicsõségvágyból tettem, hogy nem borultam le a fennhéjázó Ámán elõtt. Izrael szabadulásáért szívesen megcsókoltam volna még a lába nyomát is. (e) Azért tettem, hogy ne helyezzem ember dicsõségét Isten dicsõsége fölé. Nem borulok le, Uram, senki más elõtt, csak teelõtted, s ezt nem kevélységbõl teszem. (f) Most pedig, Uram, Istenem, Királyom, Ábrahám Istene, könyörülj népeden! Ránk vetették ugyanis szemüket, hogy elveszítsenek bennünket. Azon vannak, hogy örökségedet, amely kezdettõl fogva a tiéd, elpusztítsák. (g) Ne fordulj el tulajdonodtól, amelyet kiszabadítottál Egyiptom földjérõl! (h) Hallgasd meg imámat, légy irgalmas örökségedhez, fordítsd gyászunkat örömre, hogy életben maradhassunk és dicsõítsük a nevedet, Uram! Ne engedd, hogy elnémuljon azoknak ajka, akik téged dicsõítenek!" (i) Egész Izrael könyörgött minden erejébõl, mert a halál már a szemük elõtt lebegett. (k) Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket a ránehezedõ halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelõtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával. Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött, ezekkel a szavakkal: (l) "Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. (m) Tudom már a bölcsõtõl, családom ölétõl, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is õseik közül, hogy örökrészed legyenek örök idõkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. (n) De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az õ isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! (o) Nem elég nekik keserû szolgaságunk - kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsõítenek, kioltják házad és oltárod fényét, (p) és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe elõtt, örökké. (q) Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! (r) Emlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. (s) Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe elõtt leszek. Szívében kelts gyûlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. (t) Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. (u) Te mindenrõl tudsz, tudod azt is, hogy gyûlöltem a gonoszok dicsõségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától. (v) Ismered szorultságomat, hogy dicsõségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban. (x) Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. (y) Szolgálód nem találta örömét másban, attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram. (z) Ábrahám Istene! Ó Istenem, te erõsebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezébõl! Szabadíts meg a félelemtõl!" (Eszter könyve 4, 17)
Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytõl egyig! (Jób könyve 16, 2)
Vajon nem (elég) nagy a romlottságod, és a bûnösséged nem végtelen tán? (Jób könyve 22, 5)
Nézd, a hold sem fénylik elég fényesen, még a csillagok sem tiszták a szemében. (Jób könyve 25, 5)
Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. (Jób könyve 28, 15)
Odaszóltak nekik: "Most aztán elég legyen! Gyertek elõ, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok." (Makkabeusok I. könyve 2, 33)
