Fundar 791 Resultados para: Rãs

• Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. (Prédikátor könyve 3, 4)

• Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. (Prédikátor könyve 3, 7)

• A balgákat elfárasztja nagy erõlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba. (Prédikátor könyve 10, 15)

• Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít. (Prédikátor könyve 11, 5)

• mielõtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; (Prédikátor könyve 12, 6)

• Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet. (Prédikátor könyve 12, 12)

• Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából. (Énekek éneke 1, 12)

• Már színesedik az elsõ fügetermés, hajtanak a szõlõk s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! (Énekek éneke 2, 13)

• Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. (Énekek éneke 4, 12)

• A kertnek forrása élõ víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá. (Énekek éneke 4, 15)

• Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk elõtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem! (Énekek éneke 7, 14)

• Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. (Bölcsesség könyve 2, 1)