Fundar 2152 Resultados para: Nevezik Isten őrülete
Mert ti, testvéreim, követõi lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Krisztus Jézusban vannak. Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektõl, amit õk a zsidóktól, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 14)
akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten elõtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 15)
Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bûneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 16)
s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerõsítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 2)
Hogyan is róhatnánk le hálánkat az Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk az Isten színe elõtt? (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 9)
Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat! (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 11)
Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 4, 3)
Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 4, 14)
A parancsszóra, a fõangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennybõl. Elõször a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 4, 16)
Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 5, 9)
Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 5, 18)
Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. (Tesszalonikaiaknak írt II. levél 1, 4)
