1. A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek,

2. sok nemzet tódul oda. "Gyertek - mondják -, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az õ ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálembõl az Úr szava."

3. Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést.

4. Szõlõje tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így.

5. Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.

6. Azon a napon - mondja az Úr - összegyûjtöm majd a sántákat, egybegyûjtöm a számûzötteket és akiket megbüntettem.

7. A sántákat maradékká teszem, a gyengéket hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.

8. Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, visszatér a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.

9. Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?

10. Gyötrõdj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezõn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezébõl.

11. Most összesereglik ellened számtalan nép. Így beszélnek: "Legyen Sion tisztátalan, vessünk rá szemet!"

12. Õk azonban nem ismerik az Úrnak terveit; szándékát nem is sejtik: hogy úgy gyûjtötte õket össze, mint a kévéket a szérûn.

13. Rajta, Sion leánya, csépeld! Szarvadat vassá változtatom, patádat rézzé változtatom, és összezúzol számos népet. Zsákmányukat az Úrnak szenteled, kincseiket a földkerekség Urának.

14. Most aztán légy erõs, Erõd! Sáncot emeltek ellenünk, vesszõvel verték arcul Izrael bíráját.





“Se você fala das próprias virtudes para se exibir ou para vã ostentação perde todo o mérito.” São Padre Pio de Pietrelcina