Found 14115 Results for: Re

• Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. (Sámuel II. könyve 11, 14)

• A levélben ezeket írta: "Állítsátok Uriját elõre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje." (Sámuel II. könyve 11, 15)

• Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol - amint tudta - bátor harcosok álltak. (Sámuel II. könyve 11, 16)

• Amikor aztán a városbeliek kitörtek és Joábbal megütköztek, a népbõl, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hetita Urija is halálát lelte. (Sámuel II. könyve 11, 17)

• Meghagyta a hírvivõnek: "Beszéld el a királynak a csata minden részletét! (Sámuel II. könyve 11, 19)

• A hírhozó ezt válaszolta Dávidnak: "Azok az emberek erõs támadást indítottak, így amikor kitörtek ellenünk a nyílt mezõre, kénytelenek voltunk õket visszaszorítani egészen a város kapujáig. (Sámuel II. könyve 11, 23)

• Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: "Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!" (Sámuel II. könyve 11, 25)

• Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. (Sámuel II. könyve 11, 26)

• A gazdagnak rengeteg juha-kecskéje és barma volt. (Sámuel II. könyve 12, 2)

• A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnõtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyerébõl és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. (Sámuel II. könyve 12, 3)

• Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. (Sámuel II. könyve 12, 5)

• A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel." (Sámuel II. könyve 12, 6)