Encontrados 30 resultados para: számon
A ti véreteket, éltetõ véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertõl. Mindenkitõl, még a testvértõl is számon kérem az ember életét. (Teremtés könyve 9, 5)
Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bûnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig." (Kivonulás könyve 34, 7)
Az Úr türelmes, s bõségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bûnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezõleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon. (Számok könyve 14, 18)
ha azért építettünk oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól s égõáldozatot, ételáldozatot s közösségi áldozatot mutassunk be rajta, az Úr kérje számon rajtunk. (Józsue könyve 22, 23)
Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól." (Sámuel I. könyve 20, 16)
Most hát, amikor elvetemült emberek egy derék embert a saját házában és ágyán meggyilkoltak, ne kérjem tõletek számon a vérét és ne irtsalak ki benneteket a földrõl?" (Sámuel II. könyve 4, 11)
De a király így válaszolt: "Mit akartok tõlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?" (Sámuel II. könyve 16, 10)
Dávid elment és számon kérte a gileádi Jábes lakóin Saulnak a csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait, akik titokban elvitték Bet-San síkságáról, ahol a filiszteusok kiakasztották õket, amikor a filiszteusok Gilboánál legyõzték Sault. (Sámuel II. könyve 21, 12)
s feltárná elõtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bûnödet kéri számon tõled! (Jób könyve 11, 6)
Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. (Zsoltárok könyve 32, 2)
Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed elõtt, Uram? (Zsoltárok könyve 130, 3)
A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja. (Zsoltárok könyve 147, 4)
