Encontrados 23 resultados para: otthagyta

  • Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig." Erre megfordult és otthagyta a fáraót. (Kivonulás könyve 10, 6)

  • A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot, (Bírák könyve 3, 22)

  • Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig. (Bírák könyve 19, 2)

  • A filiszteus fejét Dávid magával vitte Jeruzsálembe, a fegyvereit azonban otthagyta a sátorában. (Sámuel I. könyve 17, 54)

  • S otthagyta õket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt. (Sámuel I. könyve 22, 4)

  • Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, (Királyok I. könyve 19, 3)

  • Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt: "Engedd, hadd adjak elõbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek." Azt mondta neki: "Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?" (Királyok I. könyve 19, 20)

  • Erre otthagyta Elizeust. Amikor urához visszatért, az megkérdezte: "Mit mondott Elizeus?" "Azt mondta, hogy meggyógyulsz" - felelte. (Királyok II. könyve 8, 14)

  • Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta õket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került. (Királyok II. könyve 25, 22)

  • Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája elõtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda elõtt a napi szertartásnak megfelelõen, (Krónikák I. könyve 16, 37)

  • amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérût, és arccal a földre borult Dávid elõtt. (Krónikák I. könyve 21, 21)

  • A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban. (Makkabeusok I. könyve 2, 28)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina