Encontrados 705 resultados para: of Palace of Palace of Palace Dávid

  • A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. "Noéminak fia született" - mondták -, és elnevezték Obednek. Õ lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak. (Rut könyve 4, 17)

  • Dávid megérkezett Saulhoz és a szolgálatába szegõdött. Saul megkedvelte, úgyhogy Dávid a fegyverhordozója lett. (Sámuel I. könyve 16, 21)

  • Így Saul azt üzente Izájnak: "Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert megnyerte tetszésemet." (Sámuel I. könyve 16, 22)

  • S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt. (Sámuel I. könyve 16, 23)

  • Dávid egy Júdába, Betlehembe való, Izáj nevû efratitának volt a fia, akinek nyolc fia volt. Saul idejében ez az ember már öreg volt, sok év nyomta a vállát. (Sámuel I. könyve 17, 12)

  • Dávid volt a legfiatalabb. A három legidõsebb kivonult Saullal. (Sámuel I. könyve 17, 14)

  • [Dávid meg kilépett Saul szolgálatából és elment haza, hogy õrizze az apja nyáját Betlehemben. (Sámuel I. könyve 17, 15)

  • Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott. (Sámuel I. könyve 17, 20)

  • Dávid a málhásokra bízta a holmiját, odafutott a csatasorba és megérdeklõdte bátyjaitól, hogy vannak. (Sámuel I. könyve 17, 22)

  • Míg beszélt velük, a harcos, [a Gátból való Gólját nevû filiszteus] elõlépett a filiszteusok soraiból és ugyanúgy beszélt. Dávid is hallotta. (Sámuel I. könyve 17, 23)

  • Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektõl: "Mi lesz a jutalma annak, aki legyõzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelrõl a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élõ Isten csatasorait párviadalra?" (Sámuel I. könyve 17, 26)

  • De hát mit tettem? - válaszolta Dávid. Ezt csak meg lehet kérdezni!" (Sámuel I. könyve 17, 29)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina