Encontrados 114 resultados para: melle
Amikor aztán Jehosafát megtért atyáihoz, Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király. (Krónikák II. könyve 21, 1)
A hetedik esztendõben Jehojada elég erõsnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetõit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maazejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük. (Krónikák II. könyve 23, 1)
Azután maga mellé vette a századok parancsnokait, az elõkelõket, a nép fõembereit és az egész népet. A királyt levitték az Úr templomából, a felsõ kapun át bementek a királyi palotába, és a királyt a királyi trónra ültették. (Krónikák II. könyve 23, 20)
Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az õ temploma javára. (Krónikák II. könyve 24, 16)
Aztán lovakon visszavitték, és eltemették õsei mellé, Dávid városában. (Krónikák II. könyve 25, 28)
Amikor Acház megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem akarták Júda királyainak sírjai mellé vinni. Fia, Hiszkija lett helyette a király. (Krónikák II. könyve 28, 27)
Ezek után egy külsõ falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerõsített városába. (Krónikák II. könyve 33, 14)
Te teremtetted Ádámot, és hûséges segítõül mellé adtad a feleségét, Évát. Tõlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítõtársat. (Tóbiás könyve 8, 6)
Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál. (Tóbiás könyve 14, 12)
Felügyelt az aratókra a mezõn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülõ mezõn temették el, atyái mellé. (Judit könyve 8, 3)
Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették. (Judit könyve 10, 17)
Mindnyájan eltávoztak Holofernesztõl, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erõnek Istene, tekints ebben az órában kezem mûvére s magasztald fel Jeruzsálemet! (Judit könyve 13, 4)
