Encontrados 9 resultados para: levágott

  • Ebbõl a közösségi áldozatból ajánlja fel a hájat, mint az Úrnak szánt eledelt: a keresztcsontnál levágott egész farkat, a beleket borító hájat a belek felett lévõ hájat, (Leviták könyve 3, 9)

  • Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: "Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én." (Bírák könyve 9, 48)

  • Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nõ. (Bírák könyve 9, 49)

  • Dávid emberei így szóltak hozzá: "Lám, ez az a nap, amelyrõl azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz." Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntösérõl egy bojtot. (Sámuel I. könyve 24, 5)

  • Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette õket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: "Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nõvéremet, Sárát feleségül." (Tóbiás könyve 7, 9)

  • Erre a nép közé futott és azt kiabálta: "Ó, ti hûtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!" (Judit könyve 14, 18)

  • Majd kinyitottak egy titkos ajtót a tetõn, és köveket dobálva agyonütötték a fejedelmet embereivel együtt. Darabokra vágták, és levágott fejét odavetették a kint várakozóknak. (Makkabeusok II. könyve 1, 16)

  • A holttestek ott hevernek, mint a ganéj a föld színén. Vagy mint a levágott rendek a kaszás után, és nincs, aki összegyûjtse õket." (Jeremiás könyve 9, 21)

  • Emberfia, fogj egy éles kardot, használd úgy, mint a borbély a beretvát, és húzd végig a fejeden és a szakálladon. Aztán végy egy mérleget és mérd szét a levágott hajat. (Ezekiel könyve 5, 1)


“Os corações fortes e generosos não se lamentam, a não ser por grandes motivos e,ainda assim,não permitem que tais motivos penetrem fundo no seu íntimo.(P.e Pio) São Padre Pio de Pietrelcina