Encontrados 31 resultados para: leült
Õ maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: "Nem tudom nézni a gyermek haldoklását." Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. (Teremtés könyve 21, 16)
letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezetõ úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnõtt, mégse adták õt hozzá feleségül. (Teremtés könyve 38, 14)
A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetrõl, és halálra kerestette Mózest. Õ azonban elmenekült elõle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. (Kivonulás könyve 2, 15)
Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltõl estig ott álltak Mózes elõtt. (Kivonulás könyve 18, 13)
Aki megérint olyan tárgyat, amely az ágyán van, vagy azon a bútoron, amelyre leült, estig tisztátalan marad. (Leviták könyve 15, 23)
Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérûn, hogy megmentse Midiántól. (Bírák könyve 6, 11)
Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. (Bírák könyve 19, 15)
Evés idején Boász odaszólt neki: "Gyere ide, egyél ebbõl a kenyérbõl és mártsd be falatodat a borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belõle. (Rut könyve 2, 14)
Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akirõl beszélt, épp arra ment. Megszólította: "Gyere ide és ülj le!" A férfi odament és leült. (Rut könyve 4, 1)
De visszautasította: "Nem eszem" - felelte. Hanem amikor szolgái az asszonnyal együtt unszolták, engedett szavuknak: fölállt a földrõl és leült. (Sámuel I. könyve 28, 23)
maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: "Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál." (Királyok I. könyve 19, 4)
Aztán elõkerült két ember, semmirekellõ ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: "Nabot káromolta Istent és a királyt." Erre kivezették a város elé és agyonkövezték. (Királyok I. könyve 21, 13)
