Encontrados 30 resultados para: királyává

  • Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára! (Sámuel I. könyve 15, 1)

  • Erre Sámuel így beszélt: "Nemde Izrael törzseinek feje lettél, pedig a magad szemében is kicsinek látszottál? Téged kent föl az Úr Izrael királyává. (Sámuel I. könyve 15, 17)

  • Sámuel halála napjáig nem látta viszont Sault. De Sámuel szánta Sault, amiért az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette. (Sámuel I. könyve 15, 35)

  • Ha aztán az Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki és Izrael királyává teszi, (Sámuel I. könyve 25, 30)

  • Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault. (Sámuel II. könyve 2, 4)

  • De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává." (Sámuel II. könyve 2, 7)

  • és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává. (Sámuel II. könyve 2, 9)

  • Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr elõtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává. (Sámuel II. könyve 5, 3)

  • Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott. (Sámuel II. könyve 5, 17)

  • Erre Nátán így szólt Dávidhoz: "Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává és kiszabadítottalak Saul kezébõl. (Sámuel II. könyve 12, 7)

  • Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király! (Királyok I. könyve 1, 34)

  • Az Úr azonban azt mondta neki: "Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává, (Királyok I. könyve 19, 15)


“O Senhor se comunica conosco à medida que nos libertamos do nosso apego aos sentidos, que sacrificamos nossa vontade própria e que edificamos nossa vida na humildade.” São Padre Pio de Pietrelcina