Encontrados 61 resultados para: keltek
Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, S nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, Lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezembõl!) (Második Törvénykönyv 32, 39)
Így szólt: Az Úr Sínai felõl jött, Szeirbõl ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesbõl útra keltek, Kedvükért délrõl a hegyekig hatolt. (Második Törvénykönyv 33, 2)
Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimbõl útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát. (Józsue könyve 3, 1)
Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai elõtt, míg át nem keltek, elhagyta õket a bátorságuk, s Izrael fiai elõtt elállt a lélegzetük. (Józsue könyve 5, 1)
azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlõkkel. (Józsue könyve 9, 4)
Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: "Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe elõtt." (Józsue könyve 18, 8)
Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek. (Bírák könyve 5, 6)
Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl - legyen aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: légy a királyunk! (Bírák könyve 9, 8)
Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat. (Bírák könyve 18, 21)
Reggel Izrael fiai útra keltek, és Gibeával szemközt ütöttek tábort. (Bírák könyve 20, 19)
Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelõen egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük. (Bírák könyve 21, 23)
Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás elõtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok." (Krónikák II. könyve 20, 20)
