Encontrados 4548 resultados para: hoz

  • A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszõje. (Zsidóknak írt levél 1, 8)

  • Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint õhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták. (Zsidóknak írt levél 4, 2)

  • Fõpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bûntõl azonban ment maradt. (Zsidóknak írt levél 4, 15)

  • Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk. (Zsidóknak írt levél 4, 16)

  • Így Krisztus sem önmagát emelte fõpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: "A Fiam vagy, ma szültelek." (Zsidóknak írt levél 5, 5)

  • Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. (Zsidóknak írt levél 5, 7)

  • A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esõt és jó termést hoz mûvelõjének, az Isten áldásában részesül. (Zsidóknak írt levél 6, 7)

  • Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké. (Zsidóknak írt levél 7, 3)

  • Amazok eskü nélkül lettek pappá, õ azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké. (Zsidóknak írt levél 7, 21)

  • Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitbõl fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettõl, és testünket is tiszta víz mosta le. (Zsidóknak írt levél 10, 22)

  • Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket. (Zsidóknak írt levél 10, 39)

  • Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg. (Zsidóknak írt levél 12, 13)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina