Encontrados 44 resultados para: evett
Így ment ez évrõl évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit. (Sámuel I. könyve 1, 7)
Erre azt mondta: "Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben." Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelõtt. (Sámuel I. könyve 1, 18)
Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartõt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel. (Sámuel I. könyve 9, 24)
Azért izzó haraggal fölkelt az asztaltól, és újhold másnapján nem evett semmit. Nagyon sajnálta Dávidot, amiért apja ellene tört. (Sámuel I. könyve 20, 34)
Saul erre egész hosszában elterült a földön, mert Sámuel szavai miatt nagy félelem kerítette hatalmába. Semmi erõ nem volt benne, hiszen egész nap és egész éjjel nem evett semmit. (Sámuel I. könyve 28, 20)
Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettõl magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit. (Sámuel I. könyve 30, 12)
Erre Ciba azt felelte a királynak: "Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának." Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia. (Sámuel II. könyve 9, 11)
Maga Mifiboset Jerzsálemben lakott, hisz a király asztalánál evett. De mindkét lábára bicegett. (Sámuel II. könyve 9, 13)
A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnõtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyerébõl és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. (Sámuel II. könyve 12, 3)
Udvarából a fõemberek eléje járultak és igyekeztek rábeszélni, hogy keljen föl a földrõl, de nem akart, s nem is evett velük. (Sámuel II. könyve 12, 17)
Erre Dávid fölkelt a földrõl, megmosdott, bekente magát olajjal és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába és leborult. Ezután ételt tettek elé és evett. (Sámuel II. könyve 12, 20)
Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát. (Királyok I. könyve 18, 42)
