Encontrados 34 resultados para: csakugyan
hírszerzõket küldött Dávid, és megbizonyosodott róla, hogy Saul csakugyan odaérkezett. (Sámuel I. könyve 26, 4)
és így szólt a királyhoz: "Csakugyan igaz, amit országomban felõled és bölcsességed felõl hallottam. (Királyok I. könyve 10, 6)
Aztán az Úrhoz fordult: "Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?" (Királyok I. könyve 17, 20)
Az asszony erre így szólt Illéshez: "Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon." (Királyok I. könyve 17, 24)
Amint igaz, hogy az Úr, a te Istened él: nincs nép és nincs ország, ahova uram el ne küldött volna a keresésedre. S amikor azt felelték neki: nincs itt, megeskette a népet meg az országot, hogy csakugyan nem találtak. (Királyok I. könyve 18, 10)
Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: "Csakugyan, Benhadad testvéred?" Így válaszolt: "Menjetek, hozzátok ide!" Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába. (Királyok I. könyve 20, 33)
Hanem amikor kimerték az embereknek az ételt, hogy egyenek, s csakugyan ettek is az ételbõl, felkiáltottak: "Halál rejlik a fazékban, Isten embere!" S nem tudtak többet enni belõle. (Királyok II. könyve 4, 40)
Amikor a fõpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a fõpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól, (Királyok II. könyve 19, 8)
Figyelmeztették õket: "Ne hozzátok ide a foglyokat, mert az Úr bûnül rója fel nekünk! Hát csakugyan szaporítani akarjátok bûneinket és vétkeinket? Nagy lenne ugyanis a bûnünk és izzó harag fenyegetné Izraelt." (Krónikák II. könyve 28, 13)
Ha csakugyan él szívedben a remény, hogy úgysem tiprom el õket, ne essék be arcod. Szóltam és szavaim nem maradnak beteljesületlen!" (Judit könyve 6, 9)
csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? (Jób könyve 19, 5)
Kérdezd meg barátod, hogy csakugyan úgy tett-e, és ha úgy tett, mondd neki, többé ne tegyen úgy. (Sirák fia könyve 19, 13)