Encontrados 809 resultados para: bal

  • Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: "Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe elõtt! (Számok könyve 20, 3)

  • Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szõlõkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden." (Számok könyve 20, 17)

  • Cippor fiának, Balaknak mindent végig kellett néznie, amit Izrael az amoritákkal tett. (Számok könyve 22, 2)

  • ezért Moáb így szólt Midián véneihez: "Ez a sokadalom úgy letarolt körülöttünk mindent, ahogy a csorda lelegeli a füvet a réten." Akkortájt Cippor fia, Balak volt Moáb királya. (Számok könyve 22, 4)

  • Erre Moáb és Midián vénei elindultak, a jövendõmondás jutalmával a kezükben, és amikor megérkeztek Bileámhoz, átadták neki Balak üzenetét. (Számok könyve 22, 7)

  • Bileám azt felelte Istennek: "Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente: (Számok könyve 22, 10)

  • Bileám tehát reggel, amikor fölkelt, ezt mondta Balak vezéreinek: "Térjetek vissza országotokba! Mert az Úr nem engedi, hogy veletek menjek." (Számok könyve 22, 13)

  • A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: "Bileám nem volt hajlandó velünk jönni." (Számok könyve 22, 14)

  • Erre Balak újra küldött vezéreket, többet s tekintélyesebbeket, mint elõször. (Számok könyve 22, 15)

  • Amikor megérkeztek Bileámhoz, így szóltak: "Ezt üzeni Cippor fia, Balak: Ne vonakodj, hanem gyere hozzám! (Számok könyve 22, 16)

  • De Bileám ezt a választ adta Balak követeinek: "Ha annyi ezüstöt és aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, Istenemnek a parancsát sem kis, sem nagy dologban. (Számok könyve 22, 18)

  • Az Úr angyala ezután újra helyet változtatott, s egy olyan szûk helyre állt, hogy se jobbra, se balra nem lehetett kitérni. (Számok könyve 22, 26)


“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina