Encontrados 356 resultados para: az Obede-Edom háza

  • Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza." (Kivonulás könyve 18, 23)

  • Mózes így szólt Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz meg Itamárhoz: "Ne bontsátok ki hajatokat és ne szaggassátok meg ruhátokat, nehogy meghaljatok, és Õ az egész közösségre megharagudjon. Majd testvéreitek, Izrael egész háza siratja az Úr tüzének áldozatait. (Leviták könyve 10, 6)

  • Miután feláldozta a bikát saját bûneiért, s elvégezte az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, (Leviták könyve 16, 6)

  • Áron tehát ajánlja fel áldozatul a bikát a saját bûneiért, azután végezze el az engesztelés szertartását magáért és háza népéért, s úgy áldozza fel a bikát. (Leviták könyve 16, 11)

  • Senki se tartózkodjék a megnyilatkozás sátorában attól kezdve, hogy oda belépett az engesztelés szertartását elvégezni, egészen addig, amíg ki nem jön. Miután befejezte az engesztelést magáért, háza népéért és Izrael egész közösségéért, (Leviták könyve 16, 17)

  • Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: "Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért. (Számok könyve 20, 14)

  • Edom azonban ezt válaszolta: "Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened." (Számok könyve 20, 18)

  • Mégis így felelt: "Nem vonulhatsz át!" S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene. (Számok könyve 20, 20)

  • Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetõvé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte. (Számok könyve 20, 21)

  • Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: (Számok könyve 20, 23)

  • s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át. (Számok könyve 20, 29)

  • Hór hegyétõl a Sás-tenger felé vezetõ úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba (Számok könyve 21, 4)


“A prática das bem-aventuranças não requer atos de heroísmo, mas a aceitação simples e humilde das várias provações pelas quais a pessoa passa.” São Padre Pio de Pietrelcina