Encontrados 951 resultados para: arc

  • Egy adramittiumi hajóra szálltunk fel, amely az ázsiai kikötõk felé tartott, és kifutottunk a tengerre. A tesszalonikai macedón Arisztarchusz is velünk tartott. (Apostolok Cselekedetei 27, 2)

  • Elkapta a hajót, nem bírtunk a széllel szemben haladni, feladtuk a harcot, s a vihar elsodort minket. (Apostolok Cselekedetei 27, 15)

  • Köszöntsétek rokonomat, Herodiont. Köszöntsétek Narcisszus háza népét, akik hívõk az Úrban. (Rómaiaknak írt levél 16, 11)

  • Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk! (Korintusiaknak írt I. levél 4, 8)

  • rejtett gondolatai felszínre kerülnek, úgyhogy arcra borul, imádja az Istent és megvallja: "Valóban köztetek az Isten!" (Korintusiaknak írt I. levél 14, 25)

  • Ha Timóteus megérkezik, tegyétek lehetõvé, hogy zavartalanul ott maradhasson, hiszen az Úr ügyében fárad, akárcsak én. (Korintusiaknak írt I. levél 16, 10)

  • Ha már a halálnak betûkkel kõbe vésett szolgálata oly dicsõséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, (Korintusiaknak írt II. levél 3, 7)

  • nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsõségének a végét. (Korintusiaknak írt II. levél 3, 13)

  • Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsõségét, a dicsõségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által. (Korintusiaknak írt II. levél 3, 18)

  • Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségbõl támadjon világosság", a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsõségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk. (Korintusiaknak írt II. levél 4, 6)

  • Amikor Macedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelõl zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelem. (Korintusiaknak írt II. levél 7, 5)

  • Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, (Korintusiaknak írt II. levél 10, 3)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina