Encontrados 175 resultados para: a jeruzsálemi templom
Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: "Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!" (Nehemiás könyve 6, 10)
a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jeroham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amszi fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkija fia; (Nehemiás könyve 11, 12)
a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külsõ ügyeit intézték. (Nehemiás könyve 11, 16)
Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtõl, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök idõkre. (Tóbiás könyve 1, 4)
Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyûlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt. (Judit könyve 4, 3)
Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tõlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár! (Judit könyve 8, 24)
A nép pedig három hónapig vigadt a templom elõtt, és Judit is ott maradt velük. (Judit könyve 16, 20)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölõket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte õket. (Makkabeusok I. könyve 1, 22)
A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az elõudvarokat. (Makkabeusok I. könyve 4, 48)
Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. (Makkabeusok I. könyve 4, 50)
A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták õket ajtókkal. (Makkabeusok I. könyve 4, 57)
