Encontrados 219 resultados para: Zsidók ünnepe
A Szuzában élõ zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyûltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá. (Eszter könyve 9, 18)
A vidéken és a meg nem erõsített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak. (Eszter könyve 9, 19)
mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktõl, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek. (Eszter könyve 9, 22)
A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelõtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik: (Eszter könyve 9, 23)
Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, õellene fordult: akasztófára került fiaival együtt. (Eszter könyve 9, 25)
a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évrõl évre megünneplik - ez megváltoztathatatlan törvényük lesz. (Eszter könyve 9, 27)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse õket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetõik. (Makkabeusok I. könyve 4, 2)
Gorgiász éjszaka ért oda a zsidók táborába, de nem talált ott senkit. Erre a hegyekben kereste õket. Azt gondolta: "Máris menekülnek elõlünk!" (Makkabeusok I. könyve 4, 5)
Amikor az idegenek fölemelték tekintetüket és látták, amint a zsidók kivonulnak ellenük, (Makkabeusok I. könyve 4, 12)
Liziász hatalmas sereg élén kivonult, de a zsidók legyõzték, mivel - fegyvereik, tartalékaik, valamint a legyõzött csapatoktól összeszedett rengeteg zsákmány révén - igen megerõsödtek. (Makkabeusok I. könyve 6, 6)
"Júdás, a Makkabeus, a testvérei és a zsidók népe küldött bennünket hozzátok, hogy kössetek velünk fegyverbarátságot és békeszövetséget, és vegyetek fel szövetségeseitek és barátaitok sorába." (Makkabeusok I. könyve 8, 20)
