Encontrados 1997 resultados para: Volt
Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis a fõpohárnok és a pecsétõr, a kancellár és az államkincstár vezetõje. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt. (Tóbiás könyve 1, 22)
Asszarhaddon uralkodása idején visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet, Annát, meg fiamat, Tóbiást. Pünkösdkor [a hetek ünnepén] jó ebéd volt. Leültem enni. (Tóbiás könyve 2, 1)
Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet. (Tóbiás könyve 2, 9)
Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielõtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: "Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd. (Tóbiás könyve 3, 8)
De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: "Miért küldted el a fiamat? Hát nem õ volt a bot kezünkben, amikor jött és ment elõttünk? (Tóbiás könyve 5, 18)
Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Isten adta!" (Tóbiás könyve 5, 20)
Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az õ esküje is kötelez." Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták õket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. (Tóbiás könyve 9, 5)
Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsõítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, õ is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. (Tóbiás könyve 11, 15)
Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt. (Tóbiás könyve 12, 19)
Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szûnt meg dicsõíteni az Istent és magasztalni nagyságát. (Tóbiás könyve 14, 2)
Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti õket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje. Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet, és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái elõre megmondták. (Tóbiás könyve 14, 5)
Még halála elõtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el õket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála elõtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen. (Tóbiás könyve 14, 15)
