Encontrados 1997 resultados para: Volt
noha a vár parancsnoka, Szosztratosz követelte, hiszen az õ feladata volt az adóbehajtás. Ezért mindkettõjüket a király elé idézték. (Makkabeusok II. könyve 4, 28)
A lázadás és a nép elkeseredettsége láttán Lizimachusz fölfegyverzett mintegy háromezer férfit és megtorlásba fogott. Egy bizonyos Auranusz volt a vezér, aki bár elõrehaladott korban volt, mitsem engedett elvetemültségébõl. (Makkabeusok II. könyve 4, 40)
A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdõ volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért. (Makkabeusok II. könyve 5, 3)
De a hatalmat nem kerítette kézre, támadása szégyenletes véget ért - kénytelen volt újra az ammoniták földjére menekülni. (Makkabeusok II. könyve 5, 7)
De ezzel még nem érte be; arra vetemedett, hogy behatoljon az egész föld legszentebb templomába. Menelausz volt a vezetõje, aki a törvény és a haza árulója lett. (Makkabeusok II. könyve 5, 15)
Ezért a helynek is része volt a népet érõ megpróbáltatásokban, de késõbb ugyanígy jó sorában is osztozott vele. Azokat a helyeket, amelyeket a Mindenható haragja kiszolgáltatott, a hatalmas Úr kiengesztelõdése után teljes fényükben újra helyreállították. (Makkabeusok II. könyve 5, 20)
A nép elnyomására felügyelõt hagyott hátra Jeruzsálemben, mégpedig Fülöpöt, aki származására nézve frígiai volt, életmódját tekintve pedig még nagyobb barbár, mint ura, (Makkabeusok II. könyve 5, 22)
Garizim (hegyén) meg Andronikuszt, aztán rajtuk kívül Menelauszt, aki még rosszabbul bánt honfitársaival, mint a többiek, egészen elszánt ellensége volt a zsidó polgároknak. (Makkabeusok II. könyve 5, 23)
A gonoszság elhatalmasodása még a népnek is nehezére esett és ellenére volt. (Makkabeusok II. könyve 6, 3)
Akik nem tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték. Látnivaló volt, mekkora nyomorúság támadt. (Makkabeusok II. könyve 6, 9)
Önként lépett a kínpadra, de elõbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet. (Makkabeusok II. könyve 6, 20)
Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tõle való félelembõl." (Makkabeusok II. könyve 6, 30)
