Encontrados 176 resultados para: Tobias élet
Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: "Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsõítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké. (Tóbiás könyve 8, 5)
és így szólt hozzá: "Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielõtt valaki megtudná a dolgot." (Tóbiás könyve 8, 12)
Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult: (Tóbiás könyve 9, 1)
Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az õ esküje is kötelez." Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták õket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. (Tóbiás könyve 9, 5)
Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élõ képmását." (Tóbiás könyve 9, 6)
De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon." (Tóbiás könyve 10, 7)
De Tóbiás nem tágított: "Ne, inkább engem engedj el apámhoz." (Tóbiás könyve 10, 9)
Tóbiás elégedetten távozott Rágueltõl. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Õ is áldással búcsúzott Rágueltõl és feleségétõl, Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!" (Tóbiás könyve 10, 13)
Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá (Tóbiás könyve 11, 10)
Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsõítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, õ is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. (Tóbiás könyve 11, 15)
Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében. (Tóbiás könyve 11, 17)
Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: "Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!" (Tóbiás könyve 12, 5)
