Encontrados 93 resultados para: Samuel

  • Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá. (Sámuel I. könyve 8, 1)

  • Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tõle, mind, amit az Úr mondott: (Sámuel I. könyve 8, 10)

  • De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: "Nem, király uralkodjék fölöttünk. (Sámuel I. könyve 8, 19)

  • Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult. (Sámuel I. könyve 8, 21)

  • Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!" Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: "Térjen vissza mindenki a maga városába." (Sámuel I. könyve 8, 22)

  • Fölmentek hát a városba. De épp amikor beléptek a kapun, szembejött velük Sámuel -, a magaslati hely felé tartott. (Sámuel I. könyve 9, 14)

  • Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: "Ez az az ember, akirõl beszéltem neked. Õ uralkodjék népem fölött." (Sámuel I. könyve 9, 17)

  • Sámuel így felelt Saulnak: "Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de elõbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja. (Sámuel I. könyve 9, 19)

  • Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette õket, és megtisztelõ helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak. (Sámuel I. könyve 9, 22)

  • Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: "Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre." (Sámuel I. könyve 9, 23)

  • Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartõt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel. (Sámuel I. könyve 9, 24)

  • És nyugalomra tért. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetõre: "Kelj föl, hogy elkísérhesselek!" Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, õ és Sámuel. (Sámuel I. könyve 9, 26)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina