Encontrados 208 resultados para: Salamon -templom

  • Salamon - mint király - elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki. (Krónikák I. könyve 29, 23)

  • Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király. (Krónikák I. könyve 29, 28)

  • Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az õ Istene, és mind nagyobbá tette. (Krónikák II. könyve 1, 1)

  • Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden fõemberét, a családok fejeit. (Krónikák II. könyve 1, 2)

  • Salamon és a vele levõ sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában. (Krónikák II. könyve 1, 3)

  • Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt az Úr hajléka elõtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság. (Krónikák II. könyve 1, 5)

  • Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora elõtt van, és ezer égõáldozatot mutatott be rajta. (Krónikák II. könyve 1, 6)

  • Salamon így felelt az Istennek: "Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. (Krónikák II. könyve 1, 8)

  • Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást. (Krónikák II. könyve 1, 13)

  • Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. (Krónikák II. könyve 1, 14)

  • Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedõk pénzért vették õket Koából. (Krónikák II. könyve 1, 16)

  • Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára. (Krónikák II. könyve 1, 18)


“O passado não conta mais para o Senhor. O que conta é o presente e estar atento e pronto para reparar o que foi feito.” São Padre Pio de Pietrelcina